Gyönyörű ajándékkal lepett meg Gulyás Imre költő-újságíró, régi debreceni kollégám: a Partium irodalmi, művészeti és közéleti folyóirat XXVIII. évfolyama 2019. tavaszi számának hasábjain Zephürosz sürgetése címmel versben válaszolt egy versemre és Hexametert dobol ujjával... című kötetemre. Ráadásul nem is akármilyen versben: tökéletesen pontos, szép magyar hexameterekben!

Imre egyébként nagy varázsló! Újságíróként is fantasztikus érzékenység és hihetetlenül mély emberség jellemezte az írásait, irodalmi értékű és igényességű riportjait pedig tanítani lehetne, kellene. (Apropó, tudja-e még valaki, hogy mi is az az igazi riport, amilyet csak Móricz Zsigmond, Illyés Gyula és igen, Gulyás Imre tudott írni?) A 2. magyar hadsereg 1943. januári doni katasztrófájáról írt eposza - több mint másfélezer gyönyörú, pontos hexameter! -, az Apáink a donnál pedig már a második kiadásánál jár...

Íme a vers, amire nagyon, de nagyon büszke vagyok:

Elérhetők és letölthetők a Néző • Pont folyóirat 2018. évi számai az Országos Széchenyi Könyvtár elektronikus periodika-archívumában.

Milyen jó így visszaolvasni Vitéz Ferenc irodalmi és művészeti folyóiratának XIII. évfolyamát! A júliusi, 85. kötet a XXI. Aquincumi Költőversenyről közöl beszámolót, amellyel együtt néhány hexameterekben írott versem is helyet kapott, köztük a Városi ecloga, illetve néhány töredék a Kalendárium-ciklusból. A decemberi szám - a 88-89. kötet - pedig a Hexametert dobol ujjával... című könyvemről közöl ismertetőt, néhány hexameterekben írott versemmel (Krúdy; Lisszabon; Otthon, Európában; Régi gyökér) együtt.

Nagy-nagy köszönet és hála Vitéz Ferencnek - a Néző • Pont korábbi számai pedig egytől-egyig letölthetőek az Országos Széchenyi Könyvtár periodika-archívumából.

Szívet melengető, terjedelmes kritikát közölt Hexametert dobol ujjával... című verseskötetemről a negyedévente megjelenő Óbudai Anziksz legfrissebb, 2018/19 téli száma. Gyimesi László Gábor Andor-díjas költő Birtokba vett örökség című írásában Óbuda gazdag kulturális és irodalmi hagyományainak sorába helyezi el a kötetet.

Néhány részlet Gyimesi László írásából:
"Nagy Gábor Miklós új kötete maga is egy (összetett) bizonyíték az élő forma érvényességére. (...) Semmi póz, semmi nagyképű forma-fitogtatás. Életet hordoznak, sőt: újfajta életet teremtenek ezek a költemények. Elég finnyás vagyok, ha antik formákról van szó, Nagy Gábor Miklós munkája azonban lenyűgözött. Könyvében nincs rossz, sőt, fogalmazzak pontosabban: nincs töltelék-vers, minden darabja mester-remek. Categoricus imperativus című, ars poetica igényű költeménye a huszonegyedik század költészetére érvényes ön- és közkalauz, könnyedebb versei a hétköznapok örömeit idézik és erősítik (Két könnyű disztichon, Régi gyökér), vagy összhangot teremtenek az esti ejtőzés és a nagy irodalom sorskérdései között (Kor, bor, irodalom). (...) A könyvet záró Kalendárium című ciklus tizenkét négysoros verset tartalmaz, tizenkét apró remeklést, amiknek a naptár csak virtuális keretet biztosított, hiszen tizenkét autonóm, önmagában is megálló vers sorakozik egymás után; a természet ciklusaira rímelő emberi sors-nyomatok lírai dokumentumai mind, egyik jobb, mint a másik (...) Mindig öröm új, avatott poétát köszönteni. Nagy Gábor Miklós köszöntése feltétlenül ebbe a sorba tartozik. (...) A legjobbak nyújthatják felé kezüket - befogadó gratulációra."

A teljes könyvkritika ide kattintva olvasható (pdf), itt pedig online elérhető az Óbudai Anziksz honlapján.

Az Óbudai Anziksz ezeken a helyeken beszerezhető.

Egy réges-régi cikk akadt a kezembe, huszonegy évvel ezelőttről, az egykori Napi Magyarország 1998. május 30-i számából egy antológiáról, amelyet Elmozdulások - Fiatal hajdú-bihari írók, költők antológiája címmel jelentetett meg a Felsőmagyarország Kiadó. A vékony kis könyvben, ami talán 400 példányban jelent meg, olyan szerzők szerepeltek, akiknek a verseit és írásait viszonylagos rendszerességgel közölte a Hajdú-bihari Napló Vasárnap című, hétvégi melléklete, Tóth Dénes Árpád szerkesztésében, és Bényei József szigorú lektorálása mellett...

Levettem a polcról Az utolsó hajókat, Ady utolsó éveinek verseit. Szomorú és keserű kis könyv ez, Földessy Gyula válogatta az 1914 és 1918 között folyóiratokban - főleg a Nyugatban és a Világban - megjelent Ady-versekből, Szép, merített papírra nyomták, első kiadás, a 72. számú példány, félbőr kötéssel, a bordázott gerincen a három arany betűvel: ADY. Így, amolyan kiáltásként vagy még inkább határozott figyelmeztetésként, csupa nagybetűvel. Ez lesz a mai nap programja.

Ady ma is megkerülhetetlen. Éppen úgy, mint az Új verseknél, vagy méginkább a Vér és aranynál, meg persze Nagyváradon, a Holnap antológia megjelenésekor. Kicsit olyan ő, mint az Eiffel-torony, amikor épült, Ady úrfikorában. Ki rajongott érte, ki mérhetetlenül gyűlölte, de mindenkinek határozott véleménye volt róla. És nem lehetett még tudni,  hogy vajon meddig áll majd a Mars mezőn. Nem terveztek vele, de ma is ott áll. Igazodási pont. És Párizsban megkerülhetetlen. 

Adyhoz sem lehetett nem viszonyulni így vagy úgy - mint ahogyan nem lehet nem viszonyulni hozzá így vagy úgy ma sem. A súlya vitákat generál és színvallásra késztet száz év múltán is. Ady egy évszázada már a legelevenebb halott. 

Megrémít, hogy az irodalomkönyvek lapjairól ismert, plédbe burkolózott, beteg és "öreg" költő mindössze negyvenkét éves volt, amikor - napra pontosan száz éve - eljött érte az Illés szekere. Egy évvel fiatalabb volt, mint most én....

Lapozgatom Az utolsó hajókat, és arra gondolok, hogy Ady él, nagyon is él, és száz év ide vagy oda, vitákat gerjeszt és színvallásra kötelez ma is.

Istenem, ha csak tizedennyi maradna utánunk, ha csak töredékennyi nyomot hagyhatnánk magunkból...

Könyv-jelző: Elmeserkentő bájital – ezzel a címmel közölt recenziót Hexametert dobol ujjával... című kötetemről a Hajdú-bihari Napló 2019. január 25-i, pénteki száma – Fábián György tollából.

Könyv-jelző: Elmeserkentő bájital – Nagy Gábor Miklós Hexametert dobol ujjával… című kötetéről

Kérek tíz deka sonkát és ugyanannyi szalámit – sokan ismerik a Devecseri Gábornak tulajdonított, hétköznap talált hexametert, sőt talán bármelyikünkben pattoghat e ritmus, ahogy jövünk-megyünk az utcán, ha kellő mennyiségben és igénnyel olvastunk ily formájú költeményeket.

Megérkezett a postaládámba a Magyar Napló januári száma, benne a 2018-as évfolyam repertóriumával. Hááát, az Írószövetség folyóiratában tavaly megjelent versek szerzőinek névsorában több mint megtisztelő ott látni a nevemet közvetlenül Nagy Lászlóé fölött, egy oldalon Kányádi Sándorral, Ágh Istvánnal, Lackfi Jánossal, Ratkó Józseffel, Szécsi Margittal, Báger Gusztávval és Vitéz Ferenccel - hogy az éppen 100 éve elhunyt Ady Endréről már ne is beszéljek... Meg vagyok illetődve. Nem kicsit. Nagyon. Hála és köszönet Zsille Gábor szerkesztő úrnak.

A Magyar Napló tavaly augusztusi számában megjelent időmértékes verseim ide kattintva elérhetők.

A Magyar Napló honlapja ide kattintva olvasható.

Hexametert dobol ujjával... című kötetemről közöl ismertetőt a Néző • Pont folyóirat XIII. évfolyamának 2018. decemberi száma.

Vitéz Ferenc irodalmi és művészeti folyóirata 88-89. kötetében a könyvismertetővel együtt a kötetből néhány hexameterekben írott versem is helyet kapott.

Nagy-nagy köszönet Vitéz Ferencnek - a Néző • Pont korábbi számai pedig egytől-egyig letölthetőek az Országos Széchenyi Könyvtár periodika-archívumából.

A Néző • Pont folyóirat decemberi számában megjelent időmértékes verseim itt olvashatók:
Krúdy
Lisszabon
Otthon, Európában
Régi gyökér

Mától a Libri online könyvesboltjában és a Bookline webáruházában is kapható a Hexametert dobol ujjával... című kötetem - mindkét helyen előrendelhető formában, 20-20 százalékos árengedménnyel.

A könyv természetesen továbbra is megvásárolható a Líra webáruházában is - ott most 15 százalékos kedvezménnyel rendelhető, de kapható a Rózsavölgyi online üzletében és a Numero7 online könyvesboltban is.

A könyv személyesen a Budai várban, a Hess András téren, a Little Litea - Budai Krónika Könyvesboltban, valamint a Rákóczi úti Fókusz Könyváruházban megvásárolható.

A Magyar Idők recenziója a kötetről ide kattintva olvasható.

Korábbi köteteim is mindhárom nagy online könyváruházban kaphatók:

Bookline: https://bookline.hu/szerzo/nagy-gabor-miklos/12775293

Libri: https://www.libri.hu/szerzok/nagy_gabor_miklos.html

Líra: https://www.lira.hu/hu/szerzo/nagy-gabor-miklos

Nagy Koppány Zsolt József Attila-díjas író, műfordító, szerkesztő írt recenziót a Hexametert dobol ujjával... című kötetemről a Magyar Idők 2018. október 3-i, szerdai számába - ráadásul csupa jókat ír az időmértékes verseimről. Nagyon-nagyon megtisztelő :-)

Nagy Gábor Miklós versei felidézik a klasszikus korok értékeit

Nem játék, véresen komoly költészet

Nagy Koppány Zsolt

Általában nagyon óvatosan veszek kézbe szerzői kiadásban megjelent könyveket, sőt olykor egyenesen megrémülök tőlük: mikor már a kiadók is tucatszám ontják a selejtes műveket, azt gondolná az ember, hogy a szerzői kiadások világa még ijesztőbb. Ám ebben az esetben két dolog meggyőzött: az egyik a szerzőnek a szerkesztőkhöz írott levele, meg hát a kötet témája: a hexameter.

Aki már a könyvcímben is vállalja, hogy kötött formában, jelesül hexameterben versel, valószínűleg nem az amatőr játszadozás terepének tekinti a költészetet, hanem magas szinten műveli azt. A könyvben egyáltalán nem kellett csalódnunk. A szerző, Nagy Gábor Miklós 1975-ben született, közgazdász, újságíró, szerkesztő, kommunikációs szakember, a Magyar Közgazdasági Társaság titkárságvezetője. Saját kiadásban jelenteti meg könyveit, időmértékes, hexameterekben írott versét a XIX. Aquincumi Költőverseny zsűrije ezüst babérkoszorúval jutalmazta. A kötet végén olvasható egy ars poeticának beillő utószó, ebből idézek: „Azt gondolná az ember, hogy időmértékes verset írni amolyan matekozás, ahol folyamatosan számolni kell, meg méricskélni a verslábak hosszát, és ösztönös, belülről jövő, ihletett írás helyett mértani pontossággal kell megszerkeszteni a verssorokat. Pedig sokkal inkább valamiféle ihletett kirakósdi ez, ösztönös játék, semmint versmérnöki munka. Nem sok élőbeszéd-közelibb klasszikus versforma van ugyanis, mint a magyar hexameter. És hányszor, de hányszor eljátszottam a gondolattal, hogy egyszer egy szakácskönyvet írjak szép, magyar hexameterekben, ahol is a vörösboros marhapörkölt receptje valahogy így indulna: Hallgasd csak, hogy sercen az apró hagyma a zsíron, / s míg üvegesre pirítod, vágjad a paprikakockát…”