Három időmértékes versem, az Éjjeli tenger, a Krúdy és az Évmilliárdos is helyet kapott a DunapArt Magazin november közepén epub formátumban megjelent versantológiájában.

Megtisztelő, hogy az elektronikus kötetben többek között Baranyi Ferenc, Lackfi János és Zalán Tibor versei is olvashatók.

A kiadvány ezen a linken olvasható, illetve letölthető.

Itt a kilencszáz-háromszázkettő: ez a kódod.
     És ez alá besorolt már az adóhivatal.
Nem nézik, hogy a vers, amit írsz, az jó-e vagy ócska,
     csak hogy a kis honorért valld be az éves adót.
És kritikus, szigorú szemmel vizsgálnak a NAV-nál,
     számszakilag - nem is a műértő alakok.
Érdekel-é ott bárkit is az, hogy pontos a metrum?
     Számadatokra tekint ott csak a morc revizor.

A mohácsi csata 500. évfordulójához közeledve írt ki országos verspályázatot még tavaly a Mohácsi Önkormányzat. A pályázat célja az volt, hogy a történelmi hűség mellett színvonalas irodalmi alkotásban kidomborítsa a korabeli keresztény harcosok hősiességét, cselekedetük nagyságát, és a szomorúság mellett hangot adjon a magyarság kultúrájának, értékeinek, élni akarásának és sokszínűségének.

A pályázatra 389 költőtől 415 vers érkezett. E 415 versből válogatta ki és szerkesztette antológiába a 30 legjobbat Lajdi Péter. A kötetben a Mohácsi ekloga című, a műfaj szabályainak megfelelően természetesen hexameterekben írt versem is helyet kapott - nagy-nagy köszönet érte a szerkesztőnek!

A Költészet Napja alkalmából idén is versekkel töltik meg néhány napra Szentendrét! A Szentendrei Kulturális Központ pályázatára beérkezett mintegy félezer alkotás közül 82 verset plakát méretben helyeznek el az április 12-i hétvégére a város különböző pontjain - buszmegállókban, kirakatokban, közintézmények plakáttartóin.

Az ebből az alkalomból elkészült Verstérkép szerint egy versem (vagy az Évmilliárdos, vagy a Dzsesszmozdony) igen előkelő helyen, a Kovács Margit Kerámiamúzeum plakáttartójában lesz olvasható néhány napig. Ha valaki esetleg arra járna, ajánlom figyelmébe :-)

Szombaton - április 12-én - 10 és 12 óra között pedig a Szentendrei Piacon Galambos Péter olvas fel jó néhányat a pályázatra beérkezett versek közül.

Nyolcvanhat tele. Jöttek az ünnepek, és mi sorokban
álltunk s vártunk hosszan néhány déligyümölcsre -
így volt. Barna papírzacskóban a pult alol adták
még a banánt s a narancsot, pár szemet, egyszer az évben.
Ünnep volt ez! Mennyei illata volt a narancsnak,
s pörköltkávé-illatu, vajszinü gépi darálók
álltak a pénztár mellett... Ez volt akkor az advent:
barna papírzacskóban néhány déligyümölcs csak,
és a Közértben a sor. Tudtuk: közelít a karácsony.

Esteledik. S egy apró porta Mohács közelében.
Elhallgattak az ágyúk. Néhány messzi kiáltás
hallik még, s csak utolsó sóhajokat hoz a szél már.
Csapzott-sebzett úr kopog óvatosan be az ajtón.

Czettrich:
Czettrich volnék, őfelsége, Lajos kamarása.
Nem kérnék mást: ennivalót s szénát a lovamnak. 

Asszony:
Jöjj, nagyuram! Ha pihennél, majd elbújtat a pincénk,
s némi kenyér akad itt még. Hidd el, jut neked ebből.
Hörgést s ágyúk dörgését hallottuk a síkról.

Czettrich:
Jöttek a balszárnyunkon a vérgőzös janicsárok,
s kardjaikat nem az isteni irgalom útja vezette.
Áttörték soraink, kaszaboltak, mint aratáskor
vágják sorra a kévét, hulltak a jó magyar ifjak.
Tíz- meg tízezer ember vére locsolta a földet!
Vártuk bár, de hiába: sereggel Zápolya nem jött...

Asszony:
És a király? Ő megmenekült-e a vérzivatarból?

Czettrich:
Láttam urunkat... Az Úr irgalmazzék neki most már!
Szinte gyerek volt... Véráztatta mocsárba veszett el,
megfulladt... A nehéz páncélzata húzta le testét.
Mind vele haltak a sárban... Az udvarmestere, Trepka,
és a kegyes jó püspök urak vele: Szalkai érsek,
váradi, pécsi, csanádi kegyelmes urak, s Tomorink is.
Mind a lovak s lovagok belevesztek a sűrü mocsárba.

Asszony:
Irgalmazzon az isten nékik s drága hazánknak!

Czettrich:
Drága hazátok... Persze! Sereggel Zápolya nem jött!
Mondják, tán szánt szándékkal nem akart ideérni...
Mondják, tán a király úr veszte a trónra segíti!
Szétszakadóban az ország, nincs meg a nemzeti egység,
nincs, amióta a hollós Mátyás bécsi halála
pártszakadást okozott a kegyes nagy főuri körben.
És a rebellis Dózsa... Ezért tart itt ez az ország!
Ellensége az ellenségemnek se barátom,
és három magyar ötfele húzna, pedig nagy a baj már!

Asszony:
Mátyás volt csak a jó úr... Térj nyugovóra minálunk!

Czettrich:
Nem tehetem, mert Mária úrnő várja Pozsonyban
híreit ütközetünknek, s rögvest indulok útnak.
Bölcsebb elmenekülni az átokverte hazából.

Asszony:
Elmenekülni? De itt van a földünk, sírja anyánknak.
Holnap meg kell adni a tisztességet a holtnak...
Elmenekülni? De ezreket akkor mondd, ki temetne?

Czettrich:
Szörnyü világ jön... Három részre szakadt ez az ország. 

Asszony:
Szörnyü világ. De a búzát el kell vetni tavaszra. 

Czettrich:
Nem nő búza a vérben, a felsebzett temetőkön!

Asszony:
Újra kihajthat az elhagyatott harctéren az élet.
Holnap még temetünk, aztán majd már a vetés jön.
Meglehet, itt a török megadóztatná, mit arattunk...
Mindegy, hogy ki adóztat. Most sem könnyü az élet.
Lesz, ami lesz, mert nincs hova menni. E föld a hazánk itt.

Néhány könnyű hexameteremet - egészen pontosan négy versemet - közölte XXXIV. évfolyamának 2024/5. szeptember–októberi számában az Ezredvég Folyóirat.

A négy vers - Napéjegyenlőség, Levendulaillat, Négy hexameter két éticsigára; Hexameterek egy bögre kávéra - az Ezredvég honlapján, ezen a linken olvasható.

A folyóirat Budapesten az Írók Boltjában (1061 Budapest, Andrássy út 45.) megvásárolható.

Jó ez a chill, ez a csend, ez a kávéillatu reggel.
Kis bögrényi varázs, csupa forró életerővel,
s mint gumimackók szörpje s a gall csodafőzet: erőt ad.

Kell ez a csend, meg a kávé, s összerakom magam újra.

És aki jót akar, el ne feledje az isteni törvényt:
hagyj békén, mig az első kávém meg nem iszom ma…

Nézd csak a két csigaházat: két Fibonacci-alakzat,
mértani pontosságra faragta ki őket az isten.
Kár kapkodni, rohanni örökké… Éld meg e kertet!
S tán igazuk van: messzire juttat a bölcs csigatempó.

"Talán Krúdy lehet a tokaji aszú vagy a kései szüretelésű sárgamuskotály: egyszerre édes és szomorú, egyszerre komoly és andalító. És ma már Márait is tudom, mert idővel megtapasztaltam: ő leginkább a furmint vagy a szürkebarát. És menthetetlenül öregszem. És ahogy telik a makacs idő, néha már Szentkuthyt kóstolgatom. Nehéz, sűrű, de gazdag anyaggá érnek össze a mondatai: cabernet sauvignon ő, messze túl a merlot-n. És néha már érzem benne a fekete ribizli és a bogyós gyümölcsök ízeit. Olykor pedig már a cédrus és a dohány is felsejlik benne talán…"

A Gravitációs alappontok című kötetemből közöl részletet a 2024. júniusi számában a Képírás irodalmi és művészeti internetes folyóirat.

Nagyon köszönöm Láng Eszter szerkesztőnek a lehetőséget!