Azt mondod: negyvenhat múltál, s bár hajad őszül,
ám ha korodhoz méred a ráncaidat, ne panaszkodj!
Még mindig jól festel e kissé tán aputesttel,
s bár makacs úr az idő, de belül csak lassan öregszel.
Azt ne feledd, hogy minden sejted minden atomja
tízmiliárd évesnél is tán jóval idősebb!
Szélfútt, kékegü strandok tengerparti homokja,
és a katedrális záróköve közti habarcsból
málló por: pont ennyi idős vagy. Évmiliárdos.
Csillagpor csak minden atom, miből épül a tested.
Ott született, egy forró, csillagmagnyi kohóban.
Egykor ritka szupernovaként robbant fel e csillag,
s minden részecskét szétszórt a világegyetemben.
Ebből a csillagból lettünk: lettél te is, én is.
Látod-e, végül tényleg igaz: mi por és hamu vogymuk...
Azt mondod: negyvenhat múltál, s már hajad őszül.
Higgy nekem: évmiliárdos vagy! Ne törődj a koroddal!
Ismét csillagpor leszel úgyis a Föld poraként majd.
S hangya leszel, vagy gyertyavirágzatu gesztenyefává
állnak a porló tested atomjai össze idővel.
Arra vigyázz, mi az egykori csillag fénye belőled!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.