Egy örömteli publikációval zárul az év: Téridő címmel írt hexametereim helyet kaptak a Néző ● Pont irodalmi és művészeti folyóirat 2020. decemberi számában - nagyon köszönöm Vitéz Ferenc főszerkesztőnek az irántam való jóságát!
Bár idén díjat nem kapott a versem, mégis megtisztelő volt részt venni a XXIII. Aquincumi Költőverseny döntőjében szeptember 26-án, szombaton az Aquincumi Múzeumban.
Az idei verseny hívószava a LIMES volt, ehhez kapcsolódóan vártak klasszikus versformában írt műveket a szervezők: az Aquincumi Múzeum, a Magyar Írószövetség és a Pannon Művészet Alapítvány. A döntőbe a beérkezett 96 pályamű közül végül - az előzsűri döntése alapján - 36 vers jutott, ezeket adta elő Papp János, Papp Dániel és Tenki Dalma színészhármas.
Ebben az évben is az a megtiszteltetés ért, hogy a pályaművemet - az Ordas idők című, hexameterekben írott versemet - Papp János tolmácsolásában hallhatta a döntő közönsége:
Az aquincumi költőversenyek történetében immár hagyomány, hogy amíg a zsűri tanácskozik, helyszíni epigrammaíró versenyen mérik össze tudásukat a költők. Az idei, helyszíni epigrammaverseny hívószava a CIRKUSZ volt, erre egy két disztichonból álló verssel pályáztam:
A bohóc
Szánnivaló a bohóc, a szemében mély szomorúság. Jópofizik, de a szív roskad a terhek alatt. Gondolj erre, amikor majd harsányan kacagod, mert ez vagy: cseppnyi bohóc, kedves régi barát!
A bohóc című négysorost Papp Dániel színművész mondta el a döntőben. Bár végül nem ez a vers nyert, de igen szép számú szavazatot kapott a helyszíni közönség soraiból.
Évről évre nagyon várt megmérettetés az Aquincumi Költőverseny, amelyet idén szeptember 26-án már a huszonharmadik alkalommal rendeznek meg az antik versformákhoz igazodóan méltó helyszínen: Aquincumi Múzeum falai között.
Öröm és büszkeség, hogy az Ordas idők című versem - természetesen hexameter versformában - ott van az idei költőverseny döntős alkotásai között. Magát a verset persze csak a döntőt követően teszem, tehetem elérhetővé. Az idei verseny hívószava a LIMES volt, ehhez kapcsolódóan vártak klasszikus versformában írt műveket a szervezők: az Aquincumi Múzeum, a Magyar Írószövetség és a Pannon Művészet Alapítvány.
Az elmúlt néhány év aquincumi költőversenyei élményszámba mentek: különleges, megtisztelő, ugyanakkor zavarba ejtő volt hallani egy-egy versemet Papp János elképesztő orgánumával vagy éppen Udvaros Dorottya előadásában. 2016-ban ezüst babérkoszurút és az Aquincumi Múzeum különdíját, 2017-ben az Új Nyugat Irodalmi Kör és a Nyugat Plusz folyóirat különdíját, 2019-ben pedig közönségdíjat nyert egy-egy versem a megmérettetésen.
Az idei döntőt szeptember 26-án, szombaton 11 órakor tartják az Aquincumi Múzeumban - vagy ha a járványhelyzet közbeszól, élő videostream formájában az Aquincumi Múzeum honlapján.
Húsvét (hexameterek) című versem - amolyan meglepetés-megjelenésként - a Néző • Pont folyóirat XV. évfolyamának 2020. nyári számában, a 101. kötetben olvasható.
Nagy-nagy köszönet a megjelenésért Vitéz Ferencnek, az irodalmi és művészeti folyóirat főszerkesztőjének!
Harmadik helyezést érdemeltek a locsolóvers helyett készült húsvéti epigrammáim (természetesen disztichon versformában) a Magyar Írószövetség, az Előretolt Helyőrség, a Könyvtárellátó, a Könyvkultúra Magazin és a Hajónapló közös locsolóvers-pályázatán. A szakmai zsűri - Erős Kinga, a Magyar Írószövetség elnöke; Szentmártoni János, az Előretolt Helyőrség irodalmi lap főszerkesztője és Rácz András, a Hajónapló kulturális lap főszerkesztője - 186 pályázó csaknem 350 pályaműve közül választotta ki a legjobbakat.
Ahogyan a szervezők írják: a nyitott pályázat és az eddig soha nem tapasztalt karanténélmény sokakat megihletett. Mind a pályázók száma, mind a versek tematikája hűen tükrözte a különleges állapotot, amellyel mindannyian, közösen nézünk szembe és amitől ez a húsvét igencsak más volt, mint amihez eddig hozzászoktunk. Így a klasszikus húsvéti elemek – a tojás, a nyúl, a tavaszi virág vagy a sonka – mellett a versekben gyakran felbukkantak a korona, a vírus, a járvány, a Maradj otthon! és a digitális locsolkodás kifejezések is.
A harmadik helyezés mellett legalább akkora öröm a díjazottak személye: a locsolóvers-pályázat nyertese Vitéz Ferenc barátom, debreceni költő, a Néző • Pont folyóirat főszerkesztője lett, a megosztott második díjat pedig számos nagyszerű gyerekkönyv szerzője, ugyancsak egykori debreceni kollégám, Nyulász Péter kapta.
A XXII. Aquincumi Költőverseny közönségdíját nyerte el Írj új várost című, hexameter versformában írt, időmértékes versem a szombati döntőben, az Aquincumi Múzeumban.
Gyönyörű ajándékkal lepett meg Gulyás Imre költő-újságíró, régi debreceni kollégám: a Partium irodalmi, művészeti és közéleti folyóirat XXVIII. évfolyama 2019. tavaszi számának hasábjain Zephürosz sürgetése címmel versben válaszolt egy versemre és Hexametert dobol ujjával... című kötetemre. Ráadásul nem is akármilyen versben: tökéletesen pontos, szép magyar hexameterekben!
Imre egyébként nagy varázsló! Újságíróként is fantasztikus érzékenység és hihetetlenül mély emberség jellemezte az írásait, irodalmi értékű és igényességű riportjait pedig tanítani lehetne, kellene. (Apropó, tudja-e még valaki, hogy mi is az az igazi riport, amilyet csak Móricz Zsigmond, Illyés Gyula és igen, Gulyás Imre tudott írni?) A 2. magyar hadsereg 1943. januári doni katasztrófájáról írt eposza - több mint másfélezer gyönyörú, pontos hexameter! -, az Apáink a donnál pedig már a második kiadásánál jár...
Íme a vers, amire nagyon, de nagyon büszke vagyok: