Éjfél múlt. Kéken villódzó képek a tévé
képernyőjén: aznapi hírek a CNN-en. Már
alszik az ifjú Költő, kissé nyugtalanul, mert
álmodik éppen, s megjelenik neki szent Timotéusz.
Timóteusz:
Rápillant-e a Földre, az embert látja-e néha
Isten a rejtelmes nebulák csillagködein túl?
Látja-e hogy ment félre idővel az isteni szándék?
Költő:
Ordas idők járnak. Nézz szét: hogy hullik az élet
mind darabokra! Mi élünk, mint akinek ma a Holnap
mit sem számít... Nézd a világot: tort ül az önzés!
Timóteusz:
Oly nagy az éhínség itt, gyilkos háboru dúl ott...
Nagy tüzek, árvizek és tornádók pusztitanak – most
még csak a hírekben nézed meg e képsorokat, de
hidd el: villámgyorsan sorra kerülsz te is, úgy ám!
Költő:
Gyorsan terjed e kór, borzasztó kortünetekkel...
S ennyi az élet: az ördögi körben a harc a Nagyúrral.
Timóteusz:
Élsz, ahogy élsz: önzőn, csak a mának, mit se törődve
másokkal s a jövővel. Kétséged se legyen, hogy
ez leszel: épp harmincezer-egyszázötvenedikként
nyilvántartva az áldozatok közt, elfeledetten…
Költő:
Szörnyü ez így, ez a vég! Kérlek, mondd meg, Timotéusz:
felpillant-e az Égre az ember, tudja-e még az
Istent ott, különös nebulák csillagködein túl?
Tudja-e, mért' ment félre idővel az isteni szándék?
Várta a választ. Hirtelen ébredt. Szent Timotéusz
nincs már ott, csak az aznapi hírek a CNN-en, hogy
robbantás volt itt, földrengés ott, meg a vírus
néhány tízezer embert vitt csak a sírba az elmúlt
órákban… Tollat vett, s gyújtott egy cigarettát...
(A XXIV. Aquincumi Költőverseny döntős költeménye.)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.