Peace and love. Nem volt más. Hatvanhét nyara. Hendrix.
Koncert. Sír a virágmintás Fender Stratocaster.
Éppen a Killing Floor zakatol, lüktet, tovagördül.
Mértani pontosságu a ritmus a vas sineken, s épp
mint egy száguldó, vad mozdonyból kitörő gőz,
míg nagy erővel, transzban nyúzza a húrt a gitáron.
Ördögi körhintán visz körbe a basszus a dobbal,
torzított rondó jön a Marshallok csövein, s úgy
pörget, körkörösen - Ravasz asszony. Clapton az isten,
mondták akkoriban, de ilyen dús hangokat ő sem
csalt ki a hat nyúzott fémhúrból. És amióta
mennyei színpadokon szólal, dörren meg a Fender,
ördögvillát ráz, mutat isten két keze is fent.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.