Verseddé kottázod a rügyfakadás muzsikáját.

Táncos talpad alá kócos szél hegedül.

Réges-régi El(ő)mozdulások

2019/02/06. - írta: Szívállásjelentés

elmozdulasok.jpgEgy réges-régi cikk akadt a kezembe, huszonegy évvel ezelőttről, az egykori Napi Magyarország 1998. május 30-i számából egy antológiáról, amelyet Elmozdulások - Fiatal hajdú-bihari írók, költők antológiája címmel jelentetett meg a Felsőmagyarország Kiadó. A vékony kis könyvben, ami talán 400 példányban jelent meg, olyan szerzők szerepeltek, akiknek a verseit és írásait viszonylagos rendszerességgel közölte a Hajdú-bihari Napló Vasárnap című, hétvégi melléklete, Tóth Dénes Árpád szerkesztésében, és Bényei József szigorú lektorálása mellett...

Előmozdulások (sic!) Ez a címe annak az antológiának, amely a Felsőmagyarországi Kiadó gondozásában a minap jelent meg. A kötet tizenegy hajdú-bihari alkotó verseit és prózai írásait tartalmazza. A szerzők többségét az fűzi össze, hogy rendszeresen publikálnak a Hajdú-bihari Napló irodalmi rovatában. A könyv annak tanújele, hogy a megyei napilap körül kialakult egy szellemi-irodalmi műhely, amelynek tagjait érdemes a nyilvánosságnak együtt bemutatni. íme, a szerzők: Mikó Sándor, Csutak Zoltán, Lövei Sándor, Pólik József, Prekáczkó Agnes, Nagy Attila Károly, Nagy Gábor Miklós, N. Szabó Imre, Szikszay Tamás, Szőke Kálmán és Szűcs Csaba.

Jómagam két tárcával (az ennek a honlapnak a címét is adó Szívállásjelentéssel, valamint a Bakapihe, őszibarackízzel cíművel) és három verssel (Korahajnali keringő, A rossz napok egyre..., Vetési varjak...) szerepeltem az antológiában - utóbbi versem utolsó öt sora valahogy végül lemaradt, pedig alig huszonkét éves fejjel életem legjobb öt sorának gondoltam...

Márkus Béla irodalomtörténész, kritikus egyébként a következőket írta a kötet hátoldalára (egy versemet és egy tárcámat is kiemelve az összeállításból):

A tizenegy szerzőt felvonultató gyűjtemény aligha szerveződhetett nemzedéki alapon: a legidősebbjük már egy antológiában mutatkozott be akkor, amikor a legfiatalabbjuk még meg sem született. A szellemi szemléleti összetartozás jegyei sem szembetűnőek, így hát az alkalmi társulás látszik a legvalószínűbb indoknak az együtt szereplésre. Még akkor is, ha - főként a lírikusok esetében - érezhető valami közös a hangoltságban, a "rossz napok egyre" kedvetlenségében, a "jövő nélkül, holott múltunk sincs" nyomasztó érzetében, vagy ahogy az egyik írás címe is kiemeli a biztonsági tagadásában. A vallomásos-tárgyias közlésmód csakúgy a kedv és a kedvesség eltűntét rögzíti, mint az életképi, jelenetező epikus előadás vagy a szerepvers is. De már a költemények egynémelyikét is jellemzi, ami a prózai szövegek többségének kivételes üde színt kölcsönöz: a derű, a poénba, a csattanóba rejtett játékosság, a "szívállásjelentés" vidító ötletessége. Ennek mintegy ellenpontját jelenti másutt a társadalomrajzi, szociográfiai leíró elemek komorsága, az útvesztőbe zárt életek riasztó látványa. Az antológiát azzal bocsáthatjuk útjára, hogy ha irodalmunk egészében nem is hozhat elmozdulást, az egyes szerzők esetében bizonyosan serkentően hat majd a puszta léte.

Az antológiában megjelent verseim, prózáim:

Szívállásjelentés
Bakapihe, őszibarackízzel
Korahajnali keringő
A rossz napok egyre...
Vetési varjak...

Címkék: aktuális
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://szivallasjelentes.blog.hu/api/trackback/id/tr7614634230

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása