Zephürosz sürgetése - köszönet Gulyás Imrének

Gyönyörű ajándékkal lepett meg Gulyás Imre költő-újságíró, régi debreceni kollégám: a Partium irodalmi, művészeti és közéleti folyóirat XXVIII. évfolyama 2019. tavaszi számának hasábjain Zephürosz sürgetése címmel versben válaszolt egy versemre és Hexametert dobol ujjával... című kötetemre. Ráadásul nem is akármilyen versben: tökéletesen pontos, szép magyar hexameterekben!

Imre egyébként nagy varázsló! Újságíróként is fantasztikus érzékenység és hihetetlenül mély emberség jellemezte az írásait, irodalmi értékű és igényességű riportjait pedig tanítani lehetne, kellene. (Apropó, tudja-e még valaki, hogy mi is az az igazi riport, amilyet csak Móricz Zsigmond, Illyés Gyula és igen, Gulyás Imre tudott írni?) A 2. magyar hadsereg 1943. januári doni katasztrófájáról írt eposza - több mint másfélezer gyönyörú, pontos hexameter! -, az Apáink a donnál pedig már a második kiadásánál jár...

Íme a vers, amire nagyon, de nagyon büszke vagyok:

Gulyás Imre

Zephürosz sürgetése

Válaszlevél Nagy Gábor Miklós költő barátomnak,
aki Hexametert dobol az ujjával...

Réges-rég volt részem ilyen nagy meglepetésben.
Disztichonokká szőtt szuvenírt küldtél leveledben,
nyájas gondolatokra szabott kis mesteri munkát –
két szép hexametert s két pentametert Budapestről,
ősz idején. S lám, ennyi elég, ez az egy epigramma:
négy kedves sor is úgy felforrósítja az elmét!
Máris azon töprengek: szóltak-e benned előbb is
mélyhegedű-hangjukkal a boldog lelki vidékek?
Küldtek-e, adtak-e jelt citerával, pásztori kürttel,
vagy ha nem, akkor ugyan hogy tettél szert a csodára
és leltél tisztást e szakasztott őse időnkben?
Hogy voltál képes fényt fejteni kéreg alól is,
szomjan az ó kút tiszta vizét felszínre csigázni?
Mondhatnám, ez a jó borok ízével teli érzék,
szív idegén fakadó-zengő parnasszusi játék,
ám ha bizalmi követségben járás is a szándék,
szomjas nyáj topogása, kemény sms Zephürosznak:
jöjjön elő tüstént, térítsen esőt mezeinkre!
Eclogád Iuvenalisa oly jól látja, amit lát:
látja a nép ideges, kétségbeesett rohanását
s a magukat hajszolva sereglő emberek útján
a szuvas és komor épületek stílusvegyülékét.
Ládafalú, toldott-foldott házak sokaságán
rozsda sötét sárgája vegyül füsttel, napi szennyel,
rút ereszek vakolatcsúfító cseppje csatangol s
pattogzik fel a máz – ama konzervált fusi máza.
S látod-e, hány neve-nincs lélek lézeng a falak közt?
Hány beteg és félholt koldul fagy-lelte magányban?
És ami közben az árva tenyérbe egy érme lehullik,
fénytelen órák árama árát rejtik az esték,
s égbe növő tápos haverok süketen feketéznek.
Nézz csak körbe, barátom, a Margit híd magasából!
Nézd Kőbánya vasúti megállójában a mozgó-
lépcső ócska vasát, a veszéllyel telt közönyösség
nyúló, eltakarítatlan nyomait, szurokarcát!
Lásd a ködbe veszőket! Merj belenézni szemükbe s
légyen a részvét tárogató-jele új epigrammád!
Mert, noha tudvalevő, milyen áldott nagy lehetőség,
életadó, szép, új ígéret a mostani béke,
s tudnivaló, hogy az értelem áll jót mint kezes érte,
voltak, akik meghaltak a régit az újra cserélve.
Szárazság fürkészi ma sírhalmuk mohazöldjét.
Öntözzük meg a sírt, kérjünk békét poraikra s
értük is áradjon siratás, zsoltáros imádság!

*     *     *     *     *

...és hogy Gulyás Imre gyönyörú, pontos sorai se maradjanak válasz nélkül, íme néhány válaszféle hexameter, tőlem:

Imre, a szívemből szóltak soraid, mit a metrum
régi szabályait értve megírtál, szép anyanyelven!

Írógéped Arany-tintát fog, amint formálod
mondataid. Látod, mindet míly' szépre csiszoltad!
Mesterként tudod azt, mikor és hova tedd ki a vesszőt,
s tudtad jól, hogy a hexameter míly' szép felelősség!

Újra világrendek hullnak darabokra köröttünk.
Tort ül a giccs – de maradt még pár európai polgár.
Van még pár, aki érti ma: nem csak ritmus a metrum,
több ennél. Érték, mérték és emberi tartás.