Nyár van. Csendes az este, s könnyű bor poharamban.
Rózsafa illata száll. A pipám parazsába ha nézek,
nézem a füst kékjét, meg az izzását a dohánynak,
és a parázs melegét érzem s őrzöm tenyeremben.
Bordós és vöröses pipatest, halvány erezettel:
Korzika tengeri szél fútt, szikkadt, rossz talaján nőtt
cserjés hanga öreg gyökeréből lett kifaragva.
Régi gyökér, jól tűri a tűz parazsát odabent, míg
fent, az acélszinü égen a sápadt Hold pihen éppen.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.