Meglepetés-megjelenést hozott ma a posta! Az Ezredvég folyóirat XXVIII. évfolyamának 2018. július-augusztusi száma közölt válogatást a 2017. és a 2018. évi Aquincumi Költőverseny verseiből.

Az összeállításban szerepel a Megmarad állandónak a város című, disztichonokban írt, tavalyi versem is, amelyet a XX. Aquincumi Költőverseny zsűrije az Új Nyugat Irodalmi Kör és a Nyugat Plusz folyóirat különdíjával jutalmazott.

A vers maga ide kattintva olvasható.

Elérhetők Vitéz Ferenc irodalmi és művészeti folyóirata, a Néző • Pont 2017. évi, immár XII. évfolyamának számai az Országos Széchenyi Könyvtár Elektronikus Periodika Archívumban. A folyóirat művészi színvonalát és a szerkesztő, Vitéz Ferenc kulturális missziójának értékét jól mutatja, hogy az elektronikus archívumban a látogatók száma már meghaladta a tízezret. Előfizetni pedig érdemes :-)

A magam részéről a Néző • Pont 2017. évi XII. évfolyamának 77. és 81. számában szerepeltem versekkel és kisprózával. A 77. (április–májusi) szám ide kattintva, a 81. (decemberi) szám pedig ide kattintva letölthető. A teljes 2017-es évfolyam ide kattintva érhető el.

Nagy öröm és büszkeség, hogy az ország egyik, ha nem a legjobb könyvesboltjában, a Budai várban, a Hess András tér 3. szám alatti Little Liteában is kapható a Gravitációs alappontok.

Sőt: Bakó Annamária könyvüzletében néhány példány még a Szívállásjelentésből is van raktáron - ha valaki esetleg a Mátyás-templom és a Halászbástya környékén járva éppen olvasnivalót keres magának...

Mintegy száz költő több mint 140 verssel pályázott az idei, XXI. Aquincumi Költőversenyre - ebből 45 klasszikus versformában írt költemény jutott be a szombati döntőbe, köztük a Városi ecloga című versem.

Az idei megmérettetés fő hívómondata egy Iuvenalis-idézet volt: „Facit indignatio versum” - vagyis „Az indulat ihlet versre”, a szervezők pedig a témához illeszkedő, klasszikus formában írt (alkaioszi, szapphói, anakreóni, aszklepiádészi, hexameter, disztichon, leoninus stb.) költeményeket vártak.

A Városi eclogát Bede-Fazekas Anna (narrátor), Papp János (Iuvenalis) és Papp Dániel (Költő) színművészek előadásában hallhatta a döntő közönsége.

Bár idén díjat nem kapott a versem, óriási élmény volt ilyen kiváló színészek tolmácsolásában hallani életre kelni a leírt soraimat... :-)

A Városi ecloga című versem ide kattintva olvasható.

Audiórészlet az elhangzott versből (mp3)

Egy kedves méltatás Fábián György tollából (Hajdú-bihari Napló, 2018. március 26., hétfő, 7. oldal):

Nagy Gábor Miklós: Gravitációs alappontok

Minden író-olvasó ember (de tán nem is függ ez a betűktől, csak mi már nem tudunk elszakadni-vonatkoztatni ettől) igyekezik valamiképp megkapaszkodni a térben. Hogy tova ne sodorja az elmálló idő. Mindez az otthonlét (persze nem a pizsamás-fogkefés fajtája…) képzetével társul Nagy Gábor Miklós – sok hűséges Napló-olvasó emlékezhet a nevére – második önálló könyvében.

Nem feltétlenül magától értetődik, hogy a világ mely táján lel az emberre az ilyesfajta otthon érzete, hol metszik egymást a koordináták akképpen, hogy az valamiféle kitüntetett helyzetet jelöljön, miközben persze leginkább belülről érint meg. Ahogyan azt a Gravitációs alappontok című kötet példázza, lehet ez egy különlegesen „feltöltött” földrajzi hely (esetünkben legfőképpen Lisszabon), de lehet egy irodalomtörténeti színtér, s akár még áttételesebben: bor, pipafüst, pékségillat.

Ezt az érzésvilágot járja be az alkotói én a címadó esszéisztikus novellában (mely a vékonyka kötetet terjedelemben uralja), sajátosan ellentmondásos helyzetére is rámutatva: mintha összegezni akarna egy igazán még ki sem bontakoztatott szépírói pályát.

Majd néhány időmértékes költeménnyel rezonál a próza gondolataira, és persze leginkább azt képviselve: a metrum – ahogy régtől fogva – ma is tartást adhat az „inneni-onnaniságban”.

Így hát – különösen, hogy most épp önmeghatározással, pályareflexióval is van dolgunk – nincs más út: írni, írni, írni kell. Legyünk épp (otthon) Estorilban, Óbudán vagy a Dósa nádor téren.

Már nem csak a webáruházban, de a nagyobb Líra-könyvesboltok polcain is megtalálható a Gravitációs alappontok című kötet!  

Budapesten a Fókusz Könyváruházban, a Hegyvidék Bevásárlóközpont Líra Könyváruházában és a Lurdy Ház Líra-Móra Könyváruházában, vidéken pedig a debreceni Líra Könyváruházban, a kecskeméti Líra Könyv- és Zeneszalonban, a nagykanizsai Kanizsa Plaza Líra-Móra Könyváruházában, a pécsi Fókusz Könyváruházban, a gyöngyösi Gyöngyház Líra Könyvesboltban, a százhalombattai Líra Könyváruházban, valamint a vecsési Market Central Líra Könyváruházában már kapható a könyv.

A kötet most 15 százalékos kedvezménnyel megrendelhető ide kattintva, a Líra webáruházában. A Bookline - ezen a linken - szintén 15 százalékos árengedményt biztosít, a Libri.hu oldalain pedig  5 százalékos árengedménnyel kapható.

Megérkezett a Gravitációs alappontok című, második kötetem a nyomdából :-) Várhatóan néhány napon belül kapható lesz a Libri, a Líra és a Bookline webáruházaiban, és néhány fontosabb könyvesboltban is!

Már nyomdában a második kötetem, a Gravitációs alappontok.

Az elmúlt két év terméséből válogatott prózákat és szinte kivétel nélkül időmértékes verseket tartalmazó, 68+4 oldalas könyv a tervek szerint február végéig elkészül.

A kötetet Krauter Tamás tervezte és tördelte, a nyomás és a kötészet a váci Duna-Mix Kft. nyomdájának munkája.

A borítón látható grafika Garik Barseghyan alkotása.

Ha minden jól megy, a Gravitációs alappontokat a Szívállásjelentéshez hasonlóan a Libri és a Líra hálózatában, valamint a Bookline webáruházában is kapni lehet majd.

A kötetből részletek ide kattintva olvashatók.

A repülőgép éles bal kanyarral fordult rá a városra. Északról még kimerészkedett a víz fölé, így az óceán felől érkezett. Balra lent az Április 25-dike híd, a hatalmas, vörös acélszerkezet ível át a Tejó felett, két pillére közt kaput nyitva az Atlanti-óceánra. Nyugatabbra, innen sokkal nyugatabbra, egy másik öbölben egy formájában, színében és méretében is nagyon hasonló híd egy másik óceánra nyílik. Furcsa deja-vu.

A gép lassan befejezte a kanyarodást, és érezhetően ereszkedni kezdett. A fülében és a gyomrában is érzi az ember a gyors süllyedést, és vele a megérkezés izgalmát. Alattunk, előttünk a város, a hátunk mögött pedig végtelen hosszan elnyúlva az Atlanti-óceán. Jobbra lent, egyre közelebb az udvarán ezüstlő olajfáival a Szent György-vár, és már látszik vaskos falaival a régi katedrális is, talán a legöregebbek egyike a vén Európában. Lassan ezeréves a székesegyház, ahol a boltívek és a hatalmas márványkövek alatt lovagok és lovagkirályok fáradt csontjai porladnak. Az öles falak között imákat sóhajtottak már jóval azelőtt is, hogy a kíváncsiak és a bátrak, Diaz Bertalan és Vasco da Gama kihajóztak innen, csak mert kerestek valamit, és mert nem hagyta nyugodni őket egy makacs gondolat, hogy talán vezethet út a tengeren át is Indiába.

Lent pedig a hét dombra épült város, amelyet – úgy tartják – az emberi történelem legnagyobb vándora és csavargója, Odüsszeusz alapított egykoron. A legnyugatibb város, valaha a világ legnagyobb és leggazdagabb birodalmának központja, a maga mediterrán rendezetlenségével, a szűk utcákon, az azulejo csempékkel borított házak közt kanyargó, régi 28-as villamossal, a Rossio tér fekete-fehér díszkövezetével és galambok lepte szökőkútjaival, a parkokkal, a virágzó narancsfákkal és a Szabadság sugárút, az Avenida da Liberdade zöld tengelyével.

Egy éles bal kanyar után Nyugat felől, a végtelen óceán felől érkezik a repülőgép. Hazaérkezés ez is, mint egykor a felfedezőké, a hét tenger csavargóié, akik bármerről érkeztek is meg, mindig Nyugatról hajóztak be Lisszabon dokkjaiba...

A teljes írás - részlet a megjelenés előtt álló, Gravitációs alappontok című kötetemből - Fógel Orsi fantasztikus felvételeivel a Népszava 2018. február 3-i, szombati Szép Szó mellékletében, valamint ide kattintva olvasható.

Két, disztichonban írt versem - a Megmarad állandónak a város és az Az asztronauta vallomása című - a Néző ● Pont folyóirat XII. évfolyamának 81. (2017. december) számában olvasható. Köszönet a művészeti folyóirat szerkesztőjének, Vitéz Ferencnek!