Sokszáz apró lélekláng pislákol a márvány
kőhidegén, és hoz legalább kis fényt odaátról.
Küldik, akik már várnak: mind, kik előre siettek,
hogy ne vacogjon a szíved e ködben a szörnyü hiánytól.

Görbül a száj lefelé: megereszkedik egyre az arcbőr,
      ettől lesz szomorúbb napról napra az arc.
Pókhálót karcol szemeidre a szürke november,
      és a tekintetedet hályogosítja a köd.

Lüktet a bluesban az élet, a véred e kortynyi vörösbor.
Tépi a lelket a hat húr, szíved a dobra figyel, mert
ördögi jambus a ritmusa, újra meg újra, elölről.
És a ti-tá, meg az újra ti-tá - mázsás ez a súly, de
felszabadít a csavargólétnyi sehonnanisággal.

Lassan megy le a nap, s a hegyek taraját nyalogatja.
Érzed, öregszel: fárad a szív és fárad az ész is.
Kint már hűvösödik. S e pohárka kadarka rozéval
s hozzá kék pipafüsttel csöndben zárul a hét is.

Ebben az évben egészen különleges környezetben, az aquincumi katonavárosi amfiteátrumban - a kétnapos AmfiFeszt keretében - rendezte meg a jubileumi, XXV. Aquincumi Költőversenyt szeptember 11-én, vasárnap délelőtt a BTM Aquincumi Múzeum, a Magyar Írószövetség és a Pannon Művészet Alapítvány. Az idei költőverseny mottója: panem et circenses - azaz kenyeret és cirkuszt volt... 

Az előzsűri döntése alapján összesen 24, klasszikus versformában írt költemény jutott a döntőbe, ahol a verseket Papp János és Papp Dániel színművészek tolmácsolásában hallhatta a közönség.

Öröm és büszkeség, hogy a 24 döntős költemény között két versem is hangzott: a disztichonokban írt A porondmester vacsorája és a hexameteres Ecloga tüntetések idején. Díjat idén sajnos egyik vers sem kapott - de így is élmény volt ilyen kiváló színészek előadásában hallani őket.

A XXV. Aquincumi Költőverseny valamennyi döntős versét ezen a linken már el lehet olvasni. 

Alább pedig megnézhető-meghallgatható A porondmester vacsorája:

Egyszer, régen még ez a cirkusz volt a varázslat.
     Fényes hangszereken rézfúvós zenekar
játszott, s közben fókák, tigrisek és elefántok
     alkották a csodát lent, a porond közepén,
s hozzá artisták, zsonglőrök, furcsa bohócok
     bűvölték el a több ezres publikumot.
Pompás volt ez a foltos sátor, gyúltak a fények,
     és a porondmester fess volt és fiatal...
Jártuk mind a világot a cirkuszi nagy karavánnal,
     két hét Róma után Berlin, majd Lisszabon...
Emlékszem, hogy a hercegné gratulált Monacóban 
     – nem játszott soha más ott még ekkora show-t –,
és az aranypoharakban pezsgő volt, s kaviárt is
     kaptunk, sajtokat és jó füstölt lazacot.
Mekkora élet volt! Szép volt, de minek keseregjek...
     Boldogan éltünk. Ám most már más a világ.
Más ez a kor: gyorsabb, s nem elég izgalmas a cirkusz,
     tévén jön, s mobilon kismiliónyi varázs,
s olykor még a bohócot is unja a sok kicsi gyermek,
     és inkább a neten nézi a sok ripacsot...
Azt hiszem, éppen elég a panaszból... Kész a lecsó is
     – nincsen aranytányér, és ez nem kaviár –,
ennyire futja: lecsó a porondmester vacsorája,
     mellé tegnapi és száraz már a kenyér.
Ennyire futja az állami nyugdíjból az öregnek,
     virslit kapsz bele, nem kolbászt, debrecenit.
Fogd meg a tányért, drága barátom, szedd ki magadnak,
     s hozzá cserszegiből fröccsöt készitek én.

(A XXV. Aquincumi Költőverseny döntős költeménye)

A tavaly szeptemberi, XXIV. Aquincumi Költőverseny döntős verseiből közöl egy rövid válogatást - egészen váratlanul - az Ezredvég folyóirat 2022. március-áprilisi száma - köztük olvasható az MMXXI. ecloga című versem is!

A patinás költőversenyre tavaly 62 pályamű érkezett, közülük a döntőbe végül 21-et válogatott be az előzsűri. A hexameterekben írt eclogámat Papp János, Papp Dániel és Kálid Artúr színművészek tolmácsolták a közönségnek az Aquincumi Múzeumban.

Egy örömteli publikációval indul az év: három időmértékes versem - a MMXXI. ecloga, A varázsló és az Idő, mérték című - is helyet kapott a Néző ● Pont irodalmi és művészeti folyóirat 108. számában - nagyon köszönöm Vitéz Ferenc főszerkesztőnek az irántam való jóságát!

A három vers az alábbi linkeken olvasható:
MMXXI. ecloga
A varázsló (hexameterek Keleti Évának)
Idő, mérték (hexameterek J. P. mesternek)

A Néző ● Pont folyóirat korábbi számai pedig letölthetők a Magyar Elektronikus Könyvtár archívumából.

Mondd: te te vagy még, vagy csak a mátrixból avatárod?
     Mondd: ez szívdobogás, vagy csak a fájlban a bit? 

Azt mondod: negyvenhat múltál, s bár hajad őszül,
ám ha korodhoz méred a ráncaidat, ne panaszkodj!
Még mindig jól festel e kissé tán aputesttel,
s bár makacs úr az idő, de belül csak lassan öregszel.

Azt ne feledd, hogy minden sejted minden atomja
tízmiliárd évesnél is tán jóval idősebb!
Szélfútt, kékegü strandok tengerparti homokja,
és a katedrális záróköve közti habarcsból
málló por: pont ennyi idős vagy. Évmiliárdos.

Csillagpor csak minden atom, miből épül a tested.
Ott született, egy forró, csillagmagnyi kohóban.
Egykor ritka szupernovaként robbant fel e csillag,
s minden részecskét szétszórt a világegyetemben.
Ebből a csillagból lettünk: lettél te is, én is.
Látod-e, végül tényleg igaz: mi por és hamu vogymuk...

Azt mondod: negyvenhat múltál, s már hajad őszül.
Higgy nekem: évmiliárdos vagy! Ne törődj a koroddal!
Ismét csillagpor leszel úgyis a Föld poraként majd.
S hangya leszel, vagy gyertyavirágzatu gesztenyefává
állnak a porló tested atomjai össze idővel.

Arra vigyázz, mi az egykori csillag fénye belőled!