Kétrét görnyedek, úgy kínoz, gyötör épp epegörcsöm,
        és ma becsípődött fájós, rossz derekam.
Két epekő, zsírmáj, cukor, és a szivem vacakolgat...
        Mostoha úr az Idő. Sajnos vénülök én.

Egy örömteli publikációval zárul az év: Téridő címmel írt hexametereim helyet kaptak a Néző ● Pont irodalmi és művészeti folyóirat 2020. decemberi számában - nagyon köszönöm Vitéz Ferenc főszerkesztőnek az irántam való jóságát!

A Téridő című vers maga ezen a linken olvasható.

A Néző ● Pont folyóirat korábbi számai pedig letölthetők a Magyar Elektronikus Könyvtár archívumából.

Bár idén díjat nem kapott a versem, mégis megtisztelő volt részt venni a XXIII. Aquincumi Költőverseny döntőjében szeptember 26-án, szombaton az Aquincumi Múzeumban.

Az idei verseny hívószava a LIMES volt, ehhez kapcsolódóan vártak klasszikus versformában írt műveket a szervezők: az Aquincumi Múzeum, a Magyar Írószövetség és a Pannon Művészet Alapítvány. A döntőbe a beérkezett 96 pályamű közül végül - az előzsűri döntése alapján - 36 vers jutott, ezeket adta elő Papp János, Papp Dániel és Tenki Dalma színészhármas.

Ebben az évben is az a megtiszteltetés ért, hogy a pályaművemet - az Ordas idők című, hexameterekben írott versemet - Papp János tolmácsolásában hallhatta a döntő közönsége:

Az aquincumi költőversenyek történetében immár hagyomány, hogy amíg a zsűri tanácskozik, helyszíni epigrammaíró versenyen mérik össze tudásukat a költők. Az idei, helyszíni epigrammaverseny hívószava a CIRKUSZ volt, erre egy két disztichonból álló verssel pályáztam:

A bohóc

Szánnivaló a bohóc, a szemében mély szomorúság.
     Jópofizik, de a szív roskad a terhek alatt.
Gondolj erre, amikor majd harsányan kacagod, mert
     ez vagy: cseppnyi bohóc, kedves régi barát!

A bohóc című négysorost Papp Dániel színművész mondta el a döntőben. Bár végül nem ez a vers nyert, de igen szép számú szavazatot kapott a helyszíni közönség soraiból.

Szánnivaló a bohóc, a szemében mély szomorúság.
     Jópofizik, de a szív roskad a terhek alatt.
Gondolj erre, amikor majd harsányan kacagod, mert
     ez vagy: cseppnyi bohóc, kedves régi barát!

(Készült a XXIII. Aquincumi Költőverseny helyszíni epigrammaíró versenyén)

Vannak az ordas idők, amikor jobb visszavonulni.

Rosszkedvből, meg az önként választott egyedüllét
és a közöny kormos, bontott tégláibol építsz
vastag kőfalakat.                  
                              Körülötted ködben a reggel,
míg átkelsz kétszer, mobilodba merülve a sűrű
városon át, a bezárkózás masszív limesén túl.

Ám odabent, fáradt szemhéjad alatt pihenő táj.

Szép ölüket tárják fel a kék, lebegő hegyek.
                                                                          Álmos
páralepel bújtatja a búzavirág millió kis
szirmát:          
                itt csak az égbolt tört darabokra.
                                                                       Az apró
égcserepek szétszórva hevernek a déli határban.
Lustán nyúlik a tó.
                                 Szél sem lebbenti a nádat.

Vannak az ordas idők, amikor jobb bent a karantén.

(A XXIII. Aquincumi Költőverseny döntős költeménye)

Szüntelenül te csak osztod az észt meg a posztot a fészen,
   mindennél okosabb s bölcsebb instakirály...
Luxus lenne talán elgondolkodni a tényen,
   s a sok hülyeségen, amit osztanod egyre muszáj?!

Évről évre nagyon várt megmérettetés az Aquincumi Költőverseny, amelyet idén szeptember 26-án már a huszonharmadik alkalommal rendeznek meg az antik versformákhoz igazodóan méltó helyszínen: Aquincumi Múzeum falai között.

Öröm és büszkeség, hogy az Ordas idők című versem - természetesen hexameter versformában - ott van az idei költőverseny döntős alkotásai között. Magát a verset persze csak a döntőt követően teszem, tehetem elérhetővé. Az idei verseny hívószava a LIMES volt, ehhez kapcsolódóan vártak klasszikus versformában írt műveket a szervezők: az Aquincumi Múzeum, a Magyar Írószövetség és a Pannon Művészet Alapítvány.

Az elmúlt néhány év aquincumi költőversenyei élményszámba mentek: különleges, megtisztelő, ugyanakkor zavarba ejtő volt hallani egy-egy versemet Papp János elképesztő orgánumával vagy éppen Udvaros Dorottya előadásában. 2016-ban ezüst babérkoszurút és az Aquincumi Múzeum különdíját, 2017-ben az Új Nyugat Irodalmi Kör és a Nyugat Plusz folyóirat különdíját, 2019-ben pedig közönségdíjat nyert egy-egy versem a megmérettetésen.

Az idei döntőt szeptember 26-án, szombaton 11 órakor tartják az Aquincumi Múzeumban - vagy ha a járványhelyzet közbeszól, élő videostream formájában az Aquincumi Múzeum honlapján.

Itt az a nagy kérdés - Neil Armstrong volt a tudója -:
akkor a Holdról nézve a Föld-e a Holdnak a holdja?

...mert egyenes vonalú pályán egyenletesen szá-
guldó tárgy csak a Föld s ha a pályáját figyeled kör
formának tűnik de csalóka a látszat a pálya
nyílegyenes s a tömegvonzás görbíti a téri-
dő szövetét meg a Nap rettentő nagy tömegétől
így csak a tér görbül meg ezért tűnik köralaknak
mindaz az út amit egy évnek nevezünk az időben

…ám az idő nem lassu folyó sodrása nem állan-
dó nem örök s még csak nem is egyértelmű a ritmus
függ attól hogy fent vagy lent vagy s hol vagy a térben
hogy hat rád épp ott a tömegvonzás vagy a fény se-
bességének a mekkora hányada éppen a tempód
az eseményhorizonton túl az idő csigalassú-
sággal vánszorog ólomlábain és ami ott csak
pár másodperc innen a Földről több miliárd év…

…mert felfogni nehéz ezt szűkös az emberi lépték
és hogy a bőrödön érzed a túl makacson rohanó i-
dő múlását és tudod azt hogy messze az ég csil-
lagködein túl vannak a rejtelmes nebulák még-
is ha Demokritosz és Newton már sejteni vélte
s Albert Einsteinnel meg az új kvantumfizikával
majdnem van már megfejtés a világegyetemre:

azt mondják nincs tér és nincs igazábol idő sem…

Húsvét (hexameterek) című versem - amolyan meglepetés-megjelenésként - a Néző • Pont folyóirat XV. évfolyamának 2020. nyári számában, a 101. kötetben olvasható.

Nagy-nagy köszönet a megjelenésért Vitéz Ferencnek, az irodalmi és művészeti folyóirat főszerkesztőjének!

A Néző • Pont korábbi számai egytől-egyig letölthetők az Országos Széchenyi Könyvtár elektronikus periodika-archívumából.

A Húsvét (hexameterek) című versem ide kattintva olvasható.