Kétrét görnyedek, úgy kínoz, gyötör épp epegörcsöm,
és ma becsípődött fájós, rossz derekam.
Két epekő, zsírmáj, cukor, és a szivem vacakolgat...
Mostoha úr az Idő. Sajnos vénülök én.
Táncos talpad alá kócos szél hegedül.
Kétrét görnyedek, úgy kínoz, gyötör épp epegörcsöm,
és ma becsípődött fájós, rossz derekam.
Két epekő, zsírmáj, cukor, és a szivem vacakolgat...
Mostoha úr az Idő. Sajnos vénülök én.
Egy örömteli publikációval zárul az év: Téridő címmel írt hexametereim helyet kaptak a Néző ● Pont irodalmi és művészeti folyóirat 2020. decemberi számában - nagyon köszönöm Vitéz Ferenc főszerkesztőnek az irántam való jóságát!
A Téridő című vers maga ezen a linken olvasható.
A Néző ● Pont folyóirat korábbi számai pedig letölthetők a Magyar Elektronikus Könyvtár archívumából.
Bár idén díjat nem kapott a versem, mégis megtisztelő volt részt venni a XXIII. Aquincumi Költőverseny döntőjében szeptember 26-án, szombaton az Aquincumi Múzeumban.
Az idei verseny hívószava a LIMES volt, ehhez kapcsolódóan vártak klasszikus versformában írt műveket a szervezők: az Aquincumi Múzeum, a Magyar Írószövetség és a Pannon Művészet Alapítvány. A döntőbe a beérkezett 96 pályamű közül végül - az előzsűri döntése alapján - 36 vers jutott, ezeket adta elő Papp János, Papp Dániel és Tenki Dalma színészhármas.
Ebben az évben is az a megtiszteltetés ért, hogy a pályaművemet - az Ordas idők című, hexameterekben írott versemet - Papp János tolmácsolásában hallhatta a döntő közönsége:
Az aquincumi költőversenyek történetében immár hagyomány, hogy amíg a zsűri tanácskozik, helyszíni epigrammaíró versenyen mérik össze tudásukat a költők. Az idei, helyszíni epigrammaverseny hívószava a CIRKUSZ volt, erre egy két disztichonból álló verssel pályáztam:
A bohóc
Szánnivaló a bohóc, a szemében mély szomorúság.
Jópofizik, de a szív roskad a terhek alatt.
Gondolj erre, amikor majd harsányan kacagod, mert
ez vagy: cseppnyi bohóc, kedves régi barát!
A bohóc című négysorost Papp Dániel színművész mondta el a döntőben. Bár végül nem ez a vers nyert, de igen szép számú szavazatot kapott a helyszíni közönség soraiból.
Szánnivaló a bohóc, a szemében mély szomorúság.
Jópofizik, de a szív roskad a terhek alatt.
Gondolj erre, amikor majd harsányan kacagod, mert
ez vagy: cseppnyi bohóc, kedves régi barát!
(Készült a XXIII. Aquincumi Költőverseny helyszíni epigrammaíró versenyén)
Vannak az ordas idők, amikor jobb visszavonulni.
Rosszkedvből, meg az önként választott egyedüllét
és a közöny kormos, bontott tégláibol építsz
vastag kőfalakat.
Körülötted ködben a reggel,
míg átkelsz kétszer, mobilodba merülve a sűrű
városon át, a bezárkózás masszív limesén túl.
Ám odabent, fáradt szemhéjad alatt pihenő táj.
Szép ölüket tárják fel a kék, lebegő hegyek.
Álmos
páralepel bújtatja a búzavirág millió kis
szirmát:
itt csak az égbolt tört darabokra.
Az apró
égcserepek szétszórva hevernek a déli határban.
Lustán nyúlik a tó.
Szél sem lebbenti a nádat.
Vannak az ordas idők, amikor jobb bent a karantén.
(A XXIII. Aquincumi Költőverseny döntős költeménye)
Szüntelenül te csak osztod az észt meg a posztot a fészen,
mindennél okosabb s bölcsebb instakirály...
Luxus lenne talán elgondolkodni a tényen,
s a sok hülyeségen, amit osztanod egyre muszáj?!
Évről évre nagyon várt megmérettetés az Aquincumi Költőverseny, amelyet idén szeptember 26-án már a huszonharmadik alkalommal rendeznek meg az antik versformákhoz igazodóan méltó helyszínen: Aquincumi Múzeum falai között.
Öröm és büszkeség, hogy az Ordas idők című versem - természetesen hexameter versformában - ott van az idei költőverseny döntős alkotásai között. Magát a verset persze csak a döntőt követően teszem, tehetem elérhetővé. Az idei verseny hívószava a LIMES volt, ehhez kapcsolódóan vártak klasszikus versformában írt műveket a szervezők: az Aquincumi Múzeum, a Magyar Írószövetség és a Pannon Művészet Alapítvány.
Az elmúlt néhány év aquincumi költőversenyei élményszámba mentek: különleges, megtisztelő, ugyanakkor zavarba ejtő volt hallani egy-egy versemet Papp János elképesztő orgánumával vagy éppen Udvaros Dorottya előadásában. 2016-ban ezüst babérkoszurút és az Aquincumi Múzeum különdíját, 2017-ben az Új Nyugat Irodalmi Kör és a Nyugat Plusz folyóirat különdíját, 2019-ben pedig közönségdíjat nyert egy-egy versem a megmérettetésen.
Az idei döntőt szeptember 26-án, szombaton 11 órakor tartják az Aquincumi Múzeumban - vagy ha a járványhelyzet közbeszól, élő videostream formájában az Aquincumi Múzeum honlapján.
Itt az a nagy kérdés - Neil Armstrong volt a tudója -:
akkor a Holdról nézve a Föld-e a Holdnak a holdja?
...mert egyenes vonalú pályán egyenletesen szá-
guldó tárgy csak a Föld s ha a pályáját figyeled kör
formának tűnik de csalóka a látszat a pálya
nyílegyenes s a tömegvonzás görbíti a téri-
dő szövetét meg a Nap rettentő nagy tömegétől
így csak a tér görbül meg ezért tűnik köralaknak
mindaz az út amit egy évnek nevezünk az időben
…ám az idő nem lassu folyó sodrása nem állan-
dó nem örök s még csak nem is egyértelmű a ritmus
függ attól hogy fent vagy lent vagy s hol vagy a térben
hogy hat rád épp ott a tömegvonzás vagy a fény se-
bességének a mekkora hányada éppen a tempód
az eseményhorizonton túl az idő csigalassú-
sággal vánszorog ólomlábain és ami ott csak
pár másodperc innen a Földről több miliárd év…
…mert felfogni nehéz ezt szűkös az emberi lépték
és hogy a bőrödön érzed a túl makacson rohanó i-
dő múlását és tudod azt hogy messze az ég csil-
lagködein túl vannak a rejtelmes nebulák még-
is ha Demokritosz és Newton már sejteni vélte
s Albert Einsteinnel meg az új kvantumfizikával
majdnem van már megfejtés a világegyetemre:
azt mondják nincs tér és nincs igazábol idő sem…
Húsvét (hexameterek) című versem - amolyan meglepetés-megjelenésként - a Néző • Pont folyóirat XV. évfolyamának 2020. nyári számában, a 101. kötetben olvasható.
Nagy-nagy köszönet a megjelenésért Vitéz Ferencnek, az irodalmi és művészeti folyóirat főszerkesztőjének!
A Néző • Pont korábbi számai egytől-egyig letölthetők az Országos Széchenyi Könyvtár elektronikus periodika-archívumából.
A Húsvét (hexameterek) című versem ide kattintva olvasható.