Néhány részlet Gyimesi László írásából:
"Nagy Gábor Miklós új kötete maga is egy (összetett) bizonyíték az élő forma érvényességére. (...) Semmi póz, semmi nagyképű forma-fitogtatás. Életet hordoznak, sőt: újfajta életet teremtenek ezek a költemények. Elég finnyás vagyok, ha antik formákról van szó, Nagy Gábor Miklós munkája azonban lenyűgözött. Könyvében nincs rossz, sőt, fogalmazzak pontosabban: nincs töltelék-vers, minden darabja mester-remek. Categoricus imperativus című, ars poetica igényű költeménye a huszonegyedik század költészetére érvényes ön- és közkalauz, könnyedebb versei a hétköznapok örömeit idézik és erősítik (Két könnyű disztichon, Régi gyökér), vagy összhangot teremtenek az esti ejtőzés és a nagy irodalom sorskérdései között (Kor, bor, irodalom). (...) A könyvet záró Kalendárium című ciklus tizenkét négysoros verset tartalmaz, tizenkét apró remeklést, amiknek a naptár csak virtuális keretet biztosított, hiszen tizenkét autonóm, önmagában is megálló vers sorakozik egymás után; a természet ciklusaira rímelő emberi sors-nyomatok lírai dokumentumai mind, egyik jobb, mint a másik (...) Mindig öröm új, avatott poétát köszönteni. Nagy Gábor Miklós köszöntése feltétlenül ebbe a sorba tartozik. (...) A legjobbak nyújthatják felé kezüket - befogadó gratulációra."
A teljes könyvkritika ide kattintva olvasható (pdf), itt pedig online elérhető az Óbudai Anziksz honlapján.
Az Óbudai Anziksz ezeken a helyeken beszerezhető.
