Verseddé kottázod a rügyfakadás muzsikáját.

Táncos talpad alá kócos szél hegedül.

Idén egy eclogával Aquincumban

2021/09/25. - írta: Szívállásjelentés

img20210925115855.jpgTöbbek között Morgan Freeman, Christopher Lloyd és Denzel Washington hangján - na jó, magyar hangján - hallhatta a XXIV. Aquincumi Költőverseny döntőjének közönsége MMXXI. ecloga című versemet szombaton Budapesten, az Aquincumi Múzeumban. A hexameterekben megírt verset Papp János, Papp Dániel és Kálid Artúr színművészek tolmácsolták a közönségnek.

Az idei verseny hívószava a nem túl vidám MORBUS EPIDEMICUS (magyarul halálos kór) volt, ehhez kapcsolódóan vártak klasszikus versformában írt műveket a szervezők: az Aquincumi Múzeum, a Magyar Írószövetség és a Pannon Művészet Alapítvány. A szeptember 25-i döntőbe a beérkezett 62 pályamű közül végül - az előzsűri döntése alapján - 21 vers jutott, ezeket adta elő a Papp János, Papp Dániel és Kálid Artúr színészhármas.

Tekintettel arra, hogy a pályaművem az ecloga hagyományosan párbeszédes versformájából eredően háromszereplős volt, így a verset a három nagyszerű színész közös előadásában - Papp János (narrátor), Papp Dániel (Timóteusz), Kálid Artúr (Költő) - hallhatta a döntő közönsége:

Bár idén díjat nem nyert a versem, az magában nem csupán megtisztelő, de fődíjas élmény, ha ilyen nagyszerű orgánumú színészektől hallhatom vissza a soraimat!

Az aquincumi költőversenyek történetében immár hagyomány, hogy amíg a zsűri tanácskozik, helyszíni epigrammaíró versenyen mérik össze tudásukat a költők. Az idei, helyszíni epigrammaverseny hívószava a SZÉLKAKAS volt, erre egy klasszikus, disztichon versformában megírt epigrammával pályáztam:

Furcsa e kor, ez a harminc év, ez a szélkakas-éra.
Szédült ringlispíl néhány képviselő...

Az epigrammát Kálid Artúr színművész mondta el a döntőben. Bár végül nem ez a vers nyert, de igen szép számú szavazatot kapott a helyszíni közönség soraiból.

Az idei aquincumi döntős MMXXI. ecloga ide kattintva olvasható.

Címkék: aktuális
Szólj hozzá!

MMXXI. ecloga

2021/09/25. - írta: Szívállásjelentés

star-2823526_1920.jpg

Éjfél múlt. Kéken villódzó képek a tévé
képernyőjén: aznapi hírek a CNN-en. Már
alszik az ifjú Költő, kissé nyugtalanul, mert
álmodik éppen, s megjelenik neki szent Timotéusz.

Timóteusz:
    Rápillant-e a Földre, az embert látja-e néha
    Isten a rejtelmes nebulák csillagködein túl? 
    Látja-e hogy ment félre idővel az isteni szándék?

Költő:
    Ordas idők járnak. Nézz szét: hogy hullik az élet
    mind darabokra! Mi élünk, mint akinek ma a Holnap
    mit sem számít... Nézd a világot: tort ül az önzés!

Timóteusz:
    Oly nagy az éhínség itt, gyilkos háboru dúl ott...
    Nagy tüzek, árvizek és tornádók pusztitanak – most
    még csak a hírekben nézed meg e képsorokat, de
    hidd el: villámgyorsan sorra kerülsz te is, úgy ám!

Költő:
    Gyorsan terjed e kór, borzasztó kortünetekkel...
    S ennyi az élet: az ördögi körben a harc a Nagyúrral.

Timóteusz:
    Élsz, ahogy élsz: önzőn, csak a mának, mit se törődve
    másokkal s a jövővel. Kétséged se legyen, hogy
    ez leszel: épp harmincezer-egyszázötvenedikként
    nyilvántartva az áldozatok közt, elfeledetten…

Költő:
    Szörnyü ez így, ez a vég! Kérlek, mondd meg, Timotéusz:
    felpillant-e az Égre az ember, tudja-e még az
    Istent ott, különös nebulák csillagködein túl?
    Tudja-e, mért' ment félre idővel az isteni szándék?

Várta a választ. Hirtelen ébredt. Szent Timotéusz
nincs már ott, csak az aznapi hírek a CNN-en, hogy
robbantás volt itt, földrengés ott, meg a vírus
néhány tízezer embert vitt csak a sírba az elmúlt
órákban… Tollat vett, s gyújtott egy cigarettát...


(A XXIV. Aquincumi Költőverseny döntős költeménye.)

Címkék: vers
Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása