A vers nem más, mint szavakba oltott zene. Olyan, mint egy ihletett pillanatban játszott betűkirakósdiból varázsütésre összeálló muzsika. A versnek belső ritmusa és dallama van – és talán több is, mint egyszerű zenemű. Olyasféle varázslatos kotta, amelyet olvasva mindenkiben más regiszterben szólalnak meg a verssorok.
Az igazi, az égre írt versnek belső zenéje van. Nem a szavak jelentése a lényeg. Mert a szó elszáll. Az csak a felszín és annak is csak az egyik lehetséges olvasata – vagyis a vers párhuzamos valóságainak egyike. Talán fontosabb ennél maga a ritmika és a dallam, ami a szókirakósdiból megszületik.
Milyen különösen szép a magyar nyelv – és milyen ritka kincs! A miénken kívül jóformán csupa kihalt nyelveken lehetséges például az időmértékes verselés. És lám, milyen klasszikus arányokban, milyen mértani pontosságú ritmikával és szívfájdítóan szomorú dallamokon szólal meg bennünk, ha olvassuk, a Hetedik ecloga…
De a versnek nem csak belső zenéje van. Színei is vannak. Léteznek például barna versek és tengerkékek, tavaszi zöldek, viharos felhőszínűek és naplemente-vörösek is. Különös festmények mind: színek nélkül is ezerszínű képek. Olyan különös műalkotások, amelyek az olvasó lelkében olvadnak össze képpé. Pontosabban egyszerre zenévé és képpé – hangulattá.
Nézem nap mint nap az Üllő út és az Erkel utca sarkán a táblát: Kisfaludy, Kazinczy, Vörösmarty és Kölcsey szerkesztették itt egykoron az Aurorát. A szemközti házban az idős Arany János lakott és alkotott, és éppen 83 lépésnyire van csak innen a ház, ahol Kosztolányi verset írt az Üllői úti fákról. Fák persze nincsenek már, a ház sarkán nap mint nap kutyák végzik a dolgukat – és mégis némi elfogódottságot érez az ember. Mintha szentek lábnyomait őriznék a kopott utcakövek. Mint ahogyan szentek és varázslók kéznyomát őrzik a közeli antikváriumok kirakataiban a könyvek: Az Illés szekerén első kiadása, mellette a Nyugat régi számai, a borítókon költők – Ady, Babits, Illyés – neveivel, és a borítók mögött igazi versekkel…
Csupa olyan magyar verssel, amely egyszerre festészet és zene.
Égre írt varázslat.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.