Nézek ki a konferenciaterem ablakán, és arra gondolok, hogy szép lesz ez az ősz, szerelemmel tele. A diófák levelei már egészen rozsdásak az udvarokban, a diók ki-kikandikálnak a barnuló burkokból, és a szilvafák alatt darazsak dongnak a lehullott, édes gyümölcsök körül. A kerteken és udvarokon túl, a templom tornyán aranyszínű a kereszt, a napfény éppen ide tükröződik róla, a templom körüli parkban pedig hatalmas, színes levél-tenyerükkel integetnek a vadgesztenyefák. Szép, szerelmes ősz lesz ez, érzem. És utazni akarok, kéz a kézben, át az őszön és át az életen.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.