Kék szinü, égnyi a vászon, az Isten ecsetje ha játszik –
vagy csak nagy buborék, s játszik a képzeleted.
Ott az a felhő: mint mikor angyal tárja a szárnyát,
vagy lebegő hegyeket látszik látni a szem,
s kékesszürke acélhabot úszni az északi széllel,
túl a tetőkön, s túl fodros tengereken.
Hatszáz éves prófétáknak a szürke szakállát
látod, vagy haragos, villámló Zeuszét...
S hátad a reggeli ég: repülők tíz körme ha marta,
őrzi az elmúlt éj bűnvöröses nyomait.
Kék pipafüstkarikákat küldesz lassan az égnek,
s érted a lényeget: impresszionista az Úr.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.