Úgy feketéllik, akár a cseresznye a májusi fákon,
S szédit, akárcsak a hűs zápor a nyár elején.
Édes cseppjeiben kávé, méz és csokoládé,
s mandula ízei és érlelt tengeri szél.
Érzed benne cukorrá konzerválva a napfényt.
Mellé kék pipafüst - távoli partra repít,
kis kikötőbe, ahol kék csempézettek a házak,
kockás abroszokon frissen sülve a hal,
fádó szól, s boldog-szomorú egyszerre a szíved.
Messze a tengerpart. Távol a végtelen ég.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.