Lüktet a bluesban az élet, a véred e kortynyi vörösbor.
Tépi a lelket a hat húr, szíved a dobra figyel, mert
ördögi jambus a ritmusa, újra meg újra, elölről.
És a ti-tá, meg az újra ti-tá - mázsás ez a súly, de
felszabadít a csavargólétnyi sehonnanisággal.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.