Szívbe kapaszkodnak gyökerükkel
a kert végi diófák,
águkon tárt szárnyú angyalok ülnek.
Csontokig ér hidegével az őszi eső
és reggelre ködbe bújnak mind
az egynyári szerelmek.
Fejem megpihen világszép melleden
és égbolt tenyeredbe rejtem arcomat.
Táncos talpad alá kócos szél hegedül.
Szívbe kapaszkodnak gyökerükkel
a kert végi diófák,
águkon tárt szárnyú angyalok ülnek.
Csontokig ér hidegével az őszi eső
és reggelre ködbe bújnak mind
az egynyári szerelmek.
Fejem megpihen világszép melleden
és égbolt tenyeredbe rejtem arcomat.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.