Verseddé kottázod a rügyfakadás muzsikáját.

Táncos talpad alá kócos szél hegedül.

Tisztes helytállás Aquincumban

2020/09/26. - írta: Szívállásjelentés

img_20200926_105043.jpgBár idén díjat nem kapott a versem, mégis megtisztelő volt részt venni a XXIII. Aquincumi Költőverseny döntőjében szeptember 26-án, szombaton az Aquincumi Múzeumban.

Az idei verseny hívószava a LIMES volt, ehhez kapcsolódóan vártak klasszikus versformában írt műveket a szervezők: az Aquincumi Múzeum, a Magyar Írószövetség és a Pannon Művészet Alapítvány. A döntőbe a beérkezett 96 pályamű közül végül - az előzsűri döntése alapján - 36 vers jutott, ezeket adta elő Papp János, Papp Dániel és Tenki Dalma színészhármas.

Ebben az évben is az a megtiszteltetés ért, hogy a pályaművemet - az Ordas idők című, hexameterekben írott versemet - Papp János tolmácsolásában hallhatta a döntő közönsége:

Az aquincumi költőversenyek történetében immár hagyomány, hogy amíg a zsűri tanácskozik, helyszíni epigrammaíró versenyen mérik össze tudásukat a költők. Az idei, helyszíni epigrammaverseny hívószava a CIRKUSZ volt, erre egy két disztichonból álló verssel pályáztam:

A bohóc

Szánnivaló a bohóc, a szemében mély szomorúság.
     Jópofizik, de a szív roskad a terhek alatt.
Gondolj erre, amikor majd harsányan kacagod, mert
     ez vagy: cseppnyi bohóc, kedves régi barát!

A bohóc című négysorost Papp Dániel színművész mondta el a döntőben. Bár végül nem ez a vers nyert, de igen szép számú szavazatot kapott a helyszíni közönség soraiból.

Címkék: aktuális
Szólj hozzá!

Ordas idők

2020/09/26. - írta: Szívállásjelentés

cornflower-5404185_1280.jpg

Vannak az ordas idők, amikor jobb visszavonulni.

Rosszkedvből, meg az önként választott egyedüllét
és a közöny kormos, bontott tégláibol építsz
vastag kőfalakat.                  
                              Körülötted ködben a reggel,
míg átkelsz kétszer, mobilodba merülve a sűrű
városon át, a bezárkózás masszív limesén túl.

Ám odabent, fáradt szemhéjad alatt pihenő táj.

Szép ölüket tárják fel a kék, lebegő hegyek.
                                                                          Álmos
páralepel bújtatja a búzavirág millió kis
szirmát:          
                itt csak az égbolt tört darabokra.
                                                                       Az apró
égcserepek szétszórva hevernek a déli határban.
Lustán nyúlik a tó.
                                 Szél sem lebbenti a nádat.

Vannak az ordas idők, amikor jobb bent a karantén.


(A XXIII. Aquincumi Költőverseny döntős költeménye)

Címkék: vers
Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása