Torzó
Katedralis az éjszaka. Zsoltáros
imára térdel a porba a város.
Csillagkép-freskók nyugalmát a nyárfák
katonás, lándzsás sorai vigyázzák.
Egészen úgy mint a szépívű dombok
a hajlatukban ringó göndör lombot
az utakon túl égre tárják, telten...
Úgy alszol még és nyújtózol mellettem.
Őszi esőkben
Lándzsás nyárfán rezgő levelekként
összebújni az őszi esőkben
hagyni a szélnek: együtt hadd vigyen
szűk utcákon át és tág tereken
Kívüled ma minden lényegtelen
(Hajdú-bihari Napló, Vasárnap melléklet, 1998. október 3.)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.