Furcsa varázslat az őszben, a szilvásváradi úton:
mint olvadt arany, úgy csordul le a fákon a reggel.
Nyúlnak az árnyak még, és közben az esti esőtől
apró cseppenként csillámlik a sok falevél. És
mintha lebegnének lustán, nyújtózva a dombok,
elheveredve, alattuk kékesszürke a felhő.
Felkopaszodnak lassan az út szélén az akácok,
hullik a barna dió, de a birsek oly illatosak még.
Egy takaros kis ház tetejét karcolja a napfény,
virrad a szívben a sárga-vörös különös keveréke.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.