Sosem értettem, hogy miért, hogy miféle isten nevében hirdettek és hirdetnek időről időre vallásháborút az emberi történelemben. Mert abban biztos vagyok, hogy nem isten nevében öl az, aki istenre hivatkozva öl. Mint ahogyan saját akaratomból római katolikusnak keresztelve biztos vagyok abban is, hogy Allah, Jahve és az Isten valójában egy és ugyanaz a teremtő erő és világot mozgató energia, az pedig a hit egésze, a belső Isten-hang – erkölcs, becsület, tisztesség, szeretet és lelkiismeret – megléte szempontjából már tényleg csak részletkérdés, hogy éppen Jézust, Mohamedet vagy helyettük ki tudja, melyik ószövetségi prófétát tiszteli jobban az ember.
Mennyivel békésebbek lettek volna az elmúlt évszázadok, és mennyivel szabadabb hely lenne ma a világ és benne Európa, ha e három vallás jegyében nem a különbségeket, hanem leginkább a közös pontokat, e három vallásnak – mint egy hatalmas Isten-fa ágainak – a közös gyökereit keresték volna századokon át, és persze prédikálnák ma is a szónokok.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.