12.

Az iszlám nem idegen, mint azt egyre hangosabban mondják, mert az iszlámnak igenis helye van Európában. Mert Európa sokszínű: éppen annyira keresztény, mint amennyire zsidó és mohamedán, és éppen annyira hívő, mint amennyire ateista. Egyetlen közös hit van, ami összetartja, ami össze kell, hogy tartsa: ez pedig a szabadságba, a tolerancia és a szolidaritás fontosságába vetett hit. Ezt éreztem már Brüsszel török negyedében is, az Église Royale Sainte-Marie mögötti kis utcában – talán a rue Rogier-n, nem is tudom már –, ahol a szűk kis török panzió ablakából éppen a bizánci stílust idéző római katolikus templom kupolájára látni.

De az iszlám még inkább jelen van Lisszabonban, a város szinte minden kövében – éppen mint a Szent György-vár mellvédjének kőpillérében egy történelem előtti tengerből a kagylóhéj – ott van ma is négy évszázadnyi mór kultúra lenyomata. Pedig a kontinensen talán nincs is ennél távolabbi város Mekkától és Medinától. Ott van – már nevében is – a régi Alfama negyedben, és ott van a Belém tornya és a Szent Jeromos katedrális gazdagon faragott kővirágaiban. Merthogy az Európa-szerte a lehető legkeresztényebbnek mondható barokkot is tökéletesen tudták itt ötvözni az arab építészet hagyományaival, úgy, hogy a keresztény kolostor kerengőjében sétálva mintha csak a közel-kelet egyik gyönyörű mecsetjének udvarán járna az ember. Mindezt építették pedig Európa legkatolikusabb évszázadaiban, valamikor talán 1495-ben. Így, hogy biztosan érthető legyen, római helyett csakis arab számokkal leírva.