Amikor először jártam külföldön – ez Brüsszelben volt, ’99 tavaszán, közvetlenül a NATO-csatlakozás után –, akkor még a Belgiumba belépés előtt nézték az útleveleket, bár talán már nem olyan szigorúan, mint annakelőtte, de a zaventemi reptéren a határőr azért még megkérdezte, felpillantva az útlevélből, hogy mégis mi célból érkeztem. A válaszra persze talán már nem is figyel oda, de hivatalból még fel kellett tennie a kérdést. Akkor még olyan egzotikusnak tűnt fotózkodni a brüsszeli NATO-központ kapujában, az addig csak a Híradóban, meg persze még korábban, a vasárnap esti Hétben, a fekete-fehér tévé képernyőjén látott, hatalmas atlanti csillag előtt. De már akkor is élmény volt szabadon sétálni és szabad levegőt szívni egy nyugati nagyváros utcáin. Zsúfolt volt, koszos, szemetes és zajos a város, és szmogos volt, mégis szabad a levegő, végre valahol Európában, ahová hazaértem, ezt éreztem, teljes joggal és minden örökségemmel.
A szabadság élményét megélni leginkább a határok nélküli Európa megtapasztalása jelentette, úton Lisszabonba, Brüsszelen át, amikor a repülőtéren már úgy szállt fel a gépre az ember, mintha csak vonatra szállna, mondjuk a Nyugatiból Kecskemétre menet. Próbáltam én mutogatni az útlevelemet, de intettek, hogy nem kell, menjek csak tovább. Mintha bilincsek szakadtak volna le rólam, mintha csak láthatatlan béklyók foszlottak volna hirtelen a semmibe, úgy éreztem, hogy akkor és ott igazán szabad lettem. Szabad, európai polgár.
És megéreztem, megértettem, hogy Európa szabad és erős, hogy a maga kultúrájával, gazdaságával, hagyományaival, történelmével, közlekedési rendszereivel, népeivel és nyelveivel sokszínű, mégis oszthatatlan egy és egész. Hogy ez a szabad és erős Európa az otthon, és hogy ebben az Európában éppen a határtalanság szabadsága a szép, a lehetőség, hogy elindulsz innen, Óbudáról vagy még keletebből, elindulsz stoppal, vagy a volánhoz ülsz, és meg sem állsz, mert nem állít meg és nem igazoltat senki, mert szabadon utazhatsz egészen addig, ahol a Föld véget ér és a tenger kezdődik. Szabadon, Az Értől az Oceánig.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.