Valami bánat ült a halott nyárfákra,
nyomaim mögöttem mind a hóba vesztek.
Bölcsebben hallgatnak a feltámadásról
az útszélen alvó, nagy, fehér keresztek.
Táncos talpad alá kócos szél hegedül.
Valami bánat ült a halott nyárfákra,
nyomaim mögöttem mind a hóba vesztek.
Bölcsebben hallgatnak a feltámadásról
az útszélen alvó, nagy, fehér keresztek.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.