Van abban valami örök makacsság, valami csökönyös élni és megmaradni akarás, ahogy már 1055 óta templom áll a tihanyi hegyen, mintha őrizné a Balatont és alatta egy király, egy alapító király lassan ezeréves álmát. Nézem, amíg látszik a rohanó buszból a rohanó időben, a kőröshegyi völgyhíd tetején, és arra gondolok, hogy onnan, térben és időben is a túlpartról vajon milyennek tűnhet a völgyhíd kivagyisága.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.