Nem volt egészen egy perc, amíg átszaladt a busz az egészen egyszerű házak között, a helységnévtáblát is csak futtában láttam: Nikla. Itt élt és írt harminckét hosszú éven át, és itt is halt meg Berzsenyi Dániel. Azt hiszem, van valami szimbolikus és igen, talán valami reménytelenül végzetes is abban, hogy errefelé nincsen térerő, és még a busz sem áll meg itt a fővárosba menet.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.