Egy szívdobbanásnyi
csendben
a kebledre hajtom
arcomat,
és feledve minden
harcomat
a tenyerembe rejtem
ujjaid
– csillagos szívem
bújja itt
univerzumod rejtelmes
húrjait.
...és mint a milliárdéves
csillagok
neked vagyok és
maradok
és vigyázlak is,
hidd el:
vértezve állig hűséggel és
hittel
– karomban ringó
melleiddel.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.