Tesped a csend a kihűlt játszótereken, csak a hinta
lánca kiált be az éjbe, a mélyben fullad a fény. Fenn,
füstoszlop-szerü fák közt futnak lopva a felhők.
Fék csikorog. Lenn semmibe folynak a járdaszegélyek.
Kósza kalap kopogásai visszaverődnek a házak
ködbevesző falain, csupa vasbetonon, panelekről.
Fáj ez a fény, ez a kandellábereken csöpögő. Vár
néha e városi éjszaka, hív, csábítna bolyongni...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.