Nagy jegenyék gazlepte tövén görnyedve aludnék.
Fáradtan hunyorítok.
A hold még fölkacag.
Ásít...
Bújni be vissza magamba.
Diderget kinn a hiányod.
Mondd hát, hol vagy ilyenkor...?!
A csókod gondolatomban,
álmom száz ölelésed.
E tűz melegít.
Te is itt vagy,
itt valahol.
Érezlek...
A szél a barackfavirágok
édeskés-szerelemdús illatait viszi-hordja.
Illat vagy Temagad.
Betakarsz,
fonsz körbe karoddal.
Elringatsz.
Velem...
Itt vagy.
Nem fázok.
Veled alszom.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.