...boldogult úrfikoromból, egy időszámításunk előtti Szilveszterről. „Stikába' repül és írja idegedbe / Rettenetét az orrod-bánta átok.” Természetesen én kérek elnézést...
Bélgázzal a bálban
Ivott a fene, vesém is porzik
Kénszagú borból sem jutott már mára.
Vacsorámból mindent mégis kihányok:
Ettem e krémest egy üveg céklára.
„Kiteszek...” S míg rút görcsben emésztünk,
Gyomor-harcunk hevét szódával oltjuk.
S lett végbéli kósza csikarásinkat
„Hangszíntelenben” némán meg-megoldjuk:
Evett a fene… S a fenekemben
Béli szél zúg: elszusszannak a gázok.
Stikába' repül és írja idegedbe
Rettenetét az orrod-bánta átok.
...és persze Ady eredetije:
Lédával a bálban
Sikolt a zene, tornyosul, omlik
Parfümös, boldog, forró, ifju pára
S a rózsakoszorús ifjak, leányok
Rettenve néznek egy fekete párra.
„Kik ezek?” S mi bús csöndben belépünk.
Halál-arcunk sötét fátyollal óvjuk
S hervadt, régi rózsa-koszoruinkat
A víg teremben némán szerte-szórjuk.
Elhal a zene s a víg teremben
Téli szél zúg s elalusznak a lángok.
Mi táncba kezdünk és sírva, dideregve
Rebbennek szét a boldog mátka-párok.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.