Nem több: másfélszer három méter csak az erkély,
pár lépésnyi szabadság - ennyit tűr a karantén.
Száraz cserszegi fűszeres és hozzá cigaretta,
négy kávé és pár Ady-vers, s egy Krúdy-novella -
séta helyett. Így telt el gyorsan a kedd meg a szombat.
Néztem, ahogy bordó levelet hajt lassan a rózsa,
s nőnek az új levelek, míg hálót sző a sarokba
egy nagypénteki pók-Krisztus, hátán a kereszttel,
hordja a sorsát. És az eső oly lassan eredt el,
lomhán koppantak csak a cseppek. Hámlik a korlát.
Furcsa időtlenség. A levél bújtatja a nyolc láb
krisztusi gazdáját: szorgos, dolgos kicsi pókot.
S közben száz Ady-versböl a Pénzt, a Halált meg a Csókot
olvasom újra. Teszem le a félig szítt cigarettát.