Nagy Koppány Zsolt József Attila-díjas író, műfordító, szerkesztő írt recenziót a Hexametert dobol ujjával... című kötetemről a Magyar Idők 2018. október 3-i, szerdai számába - ráadásul csupa jókat ír az időmértékes verseimről. Nagyon-nagyon megtisztelő :-)
Nagy Gábor Miklós versei felidézik a klasszikus korok értékeit
Nem játék, véresen komoly költészet
Általában nagyon óvatosan veszek kézbe szerzői kiadásban megjelent könyveket, sőt olykor egyenesen megrémülök tőlük: mikor már a kiadók is tucatszám ontják a selejtes műveket, azt gondolná az ember, hogy a szerzői kiadások világa még ijesztőbb. Ám ebben az esetben két dolog meggyőzött: az egyik a szerzőnek a szerkesztőkhöz írott levele, meg hát a kötet témája: a hexameter.
Aki már a könyvcímben is vállalja, hogy kötött formában, jelesül hexameterben versel, valószínűleg nem az amatőr játszadozás terepének tekinti a költészetet, hanem magas szinten műveli azt. A könyvben egyáltalán nem kellett csalódnunk. A szerző, Nagy Gábor Miklós 1975-ben született, közgazdász, újságíró, szerkesztő, kommunikációs szakember, a Magyar Közgazdasági Társaság titkárságvezetője. Saját kiadásban jelenteti meg könyveit, időmértékes, hexameterekben írott versét a XIX. Aquincumi Költőverseny zsűrije ezüst babérkoszorúval jutalmazta. A kötet végén olvasható egy ars poeticának beillő utószó, ebből idézek: „Azt gondolná az ember, hogy időmértékes verset írni amolyan matekozás, ahol folyamatosan számolni kell, meg méricskélni a verslábak hosszát, és ösztönös, belülről jövő, ihletett írás helyett mértani pontossággal kell megszerkeszteni a verssorokat. Pedig sokkal inkább valamiféle ihletett kirakósdi ez, ösztönös játék, semmint versmérnöki munka. Nem sok élőbeszéd-közelibb klasszikus versforma van ugyanis, mint a magyar hexameter. És hányszor, de hányszor eljátszottam a gondolattal, hogy egyszer egy szakácskönyvet írjak szép, magyar hexameterekben, ahol is a vörösboros marhapörkölt receptje valahogy így indulna: Hallgasd csak, hogy sercen az apró hagyma a zsíron, / s míg üvegesre pirítod, vágjad a paprikakockát…”