Akácillat vinne haza esteledvén.
Nyárfa tövén a nagyszálú fűben alszom el.
Bodzabokor bújtat a záporos égtől.
Itt széles utcák futnak szerteszét. A kóbor
csillagok porából a pőre utcavázra
észrevétlenül várost formáz az idő
és reggelre kisimítja a hegyek ráncait.
Útszéli lapulevéllel takarózom
és halálomat a csillagszemű nőknek
édes ölébe képzelem.
(Megjelent a Herman Ottó Intézet vidékfejlesztőknek és környezetgazdáknak szóló, A Falu című folyóirata 2016. tavaszi - XXXI. évfolyam 1. - számában.)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.