Megérkezett a Gravitációs alappontok című, második kötetem a nyomdából :-) Várhatóan néhány napon belül kapható lesz a Libri, a Líra és a Bookline webáruházaiban, és néhány fontosabb könyvesboltban is!

Körbeplakátolták az igéreteikkel a várost
angyali arcu jelöltek. A kampánnyal dübörögnek
ígéret-cunamikban a hangzatosabb szlogenek. Most
választások előtt jön a képviselőhöz a költő.

Költő:
        Mondd, önös érdekeiddel hogy hozod össze a közjót?

Képviselő:
        Higgy nekem, én csak az emberekért szavazom meg a törvényt,
        s értetek éjt nappallá téve gürizni nekem kell!
        Sorsotokat jobbá, szebbé csakis én tehetem már...

Költő:
        Méghogy hinni a képviselőnek? Mondd, ugye viccelsz?
        Fals szavad illan, akárcsak az éjjeli lepke ha szellent.

Képviselő:
        Higgy nekem, én, csakis én emelem meg a kis fizetésed!

Költő:
        Nincsen-e jobb érv ennél? Más is igérte meg ezt már.

Képviselő:
        Más hazudik. Csak az én szavaim tették hitelessé
        tetteim ebben a honban az elmúlt évtizedekben...

Költő:
        Méghogy az elmúlt évtizedek... Röhögök. Na ne ámíts!
        Úgy véled, hogy nálad nem lelt még okosabbat
        itt ez a vén Európa, talán amióta szivarját
        égi mezőkön szívja a nagyformátumu Churchill?
        Azt hiszed, egy klubban focizol David Cameronnal,
        merkeli távlatokat látsz Merkelnél is ezerszer
        jobban, s nagyszerűségeden ámul még Vlagyimír is?
        Tudjuk mind: a te fajtádnak mindig hatalom kell.
        Mondd csak, megvan-e még az a kincs, amiért porig égtél?

Képviselő:
        Higgy nekem, én csak az emberekért, becsülettel...

Költő:
        Létezik erkölcs, tisztesség, becsület? Ne nevettess!
        Tudjuk mind, ami ment, amikor csak közbeszereztél...
        Képviselőben nincs categoricus imperatívus.
        Belső erkölcs nem motiválja a képviselőket.

Már nyomdában a második kötetem, a Gravitációs alappontok.

Az elmúlt két év terméséből válogatott prózákat és szinte kivétel nélkül időmértékes verseket tartalmazó, 68+4 oldalas könyv a tervek szerint február végéig elkészül.

A kötetet Krauter Tamás tervezte és tördelte, a nyomás és a kötészet a váci Duna-Mix Kft. nyomdájának munkája.

A borítón látható grafika Garik Barseghyan alkotása.

Ha minden jól megy, a Gravitációs alappontokat a Szívállásjelentéshez hasonlóan a Libri és a Líra hálózatában, valamint a Bookline webáruházában is kapni lehet majd.

A kötetből részletek ide kattintva olvashatók.

A repülőgép éles bal kanyarral fordult rá a városra. Északról még kimerészkedett a víz fölé, így az óceán felől érkezett. Balra lent az Április 25-dike híd, a hatalmas, vörös acélszerkezet ível át a Tejó felett, két pillére közt kaput nyitva az Atlanti-óceánra. Nyugatabbra, innen sokkal nyugatabbra, egy másik öbölben egy formájában, színében és méretében is nagyon hasonló híd egy másik óceánra nyílik. Furcsa deja-vu.

A gép lassan befejezte a kanyarodást, és érezhetően ereszkedni kezdett. A fülében és a gyomrában is érzi az ember a gyors süllyedést, és vele a megérkezés izgalmát. Alattunk, előttünk a város, a hátunk mögött pedig végtelen hosszan elnyúlva az Atlanti-óceán. Jobbra lent, egyre közelebb az udvarán ezüstlő olajfáival a Szent György-vár, és már látszik vaskos falaival a régi katedrális is, talán a legöregebbek egyike a vén Európában. Lassan ezeréves a székesegyház, ahol a boltívek és a hatalmas márványkövek alatt lovagok és lovagkirályok fáradt csontjai porladnak. Az öles falak között imákat sóhajtottak már jóval azelőtt is, hogy a kíváncsiak és a bátrak, Diaz Bertalan és Vasco da Gama kihajóztak innen, csak mert kerestek valamit, és mert nem hagyta nyugodni őket egy makacs gondolat, hogy talán vezethet út a tengeren át is Indiába.

Lent pedig a hét dombra épült város, amelyet – úgy tartják – az emberi történelem legnagyobb vándora és csavargója, Odüsszeusz alapított egykoron. A legnyugatibb város, valaha a világ legnagyobb és leggazdagabb birodalmának központja, a maga mediterrán rendezetlenségével, a szűk utcákon, az azulejo csempékkel borított házak közt kanyargó, régi 28-as villamossal, a Rossio tér fekete-fehér díszkövezetével és galambok lepte szökőkútjaival, a parkokkal, a virágzó narancsfákkal és a Szabadság sugárút, az Avenida da Liberdade zöld tengelyével.

Egy éles bal kanyar után Nyugat felől, a végtelen óceán felől érkezik a repülőgép. Hazaérkezés ez is, mint egykor a felfedezőké, a hét tenger csavargóié, akik bármerről érkeztek is meg, mindig Nyugatról hajóztak be Lisszabon dokkjaiba...

A teljes írás - részlet a megjelenés előtt álló, Gravitációs alappontok című kötetemből - Fógel Orsi fantasztikus felvételeivel a Népszava 2018. február 3-i, szombati Szép Szó mellékletében, valamint ide kattintva olvasható.

Két, disztichonban írt versem - a Megmarad állandónak a város és az Az asztronauta vallomása című - a Néző ● Pont folyóirat XII. évfolyamának 81. (2017. december) számában olvasható. Köszönet a művészeti folyóirat szerkesztőjének, Vitéz Ferencnek!

Két ringó emlőd gyönyörű Hold-íve világít.
   Felfénylő Tejutat habzsol a köldöködön
léha-mohó szám. Éhes, tétova mozdulatokkal
   járom súlytalanul bőröd csillagait.