Verseddé kottázod a rügyfakadás muzsikáját.

Táncos talpad alá kócos szél hegedül.

29.

2016/07/07. - írta: Szívállásjelentés

Vannak néhanap ilyen különös, ihletett pillanatai a városnak. Ilyen az április végi, lassan estébe hajló késő délután, amikor az acélos égen már a Hold figyel, lassan és megfontoltan, mintha csak állandó lenne egy sokismeretlenes egyenletben.

Ülök a teraszon, míg a pipafüst vegyül a mézvirág édes illatával, cserebogár koppan, a rózsatő levelei pedig titkon pattannak ki s nőnek lassan rózsaággá. A poharamban édes, kései furmint, az aranyában bezárva a tavalyelőtti nyár és a kora ősz fáradt napsütése. Mintha csak cukorrá nemesült fotonokként lenne konzerválva benne a kozmikus idő. Szívok egyet lassan a pipából, és arra gondolok, hogy van ebben a pillanatban valami különös teljesség és tökéletesség. És hogy talán mindez csak illúzió, mint ahogyan illúzió maga a létezés is, mert semmi sem úgy igaz, ahogyan látni.

Hajlamos azt hinni az ember, hogy porból vétetett, a kóbor csillagok porából, amiből az acélos égen lustán figyelő Hold is egykor összeállt, a porból, ami habarcsként fogja össze Lisszabon évszázados katedrálisainak köveit, és hogy porrá lesz majd, ha földbe teszik, egy égitest igazi porává. Pedig talán semmi sem úgy igaz, ahogyan látni.

Nézem a pipafüstön és az aranyló boron át, és arra gondolok, hogy talán nem is a repülőgép az igaz, ami Ferihegy felől lassan kúszik az acélos égre, a Hold alá, mert lehet, hogy a gép és a Hold is illúzió csupán, és csak a repülőgép jelzőfényének a remegése valódi. És hogy talán nem is a cserebogár az igaz, és nem is a fal, aminek koppan, nem az a vasbeton a valódi, hanem csak maga a koppanás létezik, és a cserebogár szárnyának rezdülése.

Arra gondolok, hogy talán még csak nem is porból vétetett az ember, nem molekula, sem hús, sem vér, sem sejtek tömege az, amiből összeáll, hanem maga is csak néhány milliárd atomi illúzió. Mert lehet, hogy minden, ami anyag, csak látszat, és egyedül az atomnál is kisebb húrok rezdülése az igaz. És akkor lehet, hogy nem igaz ez az írás sem, mert nem a betű maga, csak a vers zenéje a valódi, és a zengő zöngés hangzók rezgése az univerzum húrjain.

 

Címkék: gravitációs
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://szivallasjelentes.blog.hu/api/trackback/id/tr48818784

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása