25.

Azt hiszem, talán éppen ilyen különös gravitációjú ház lehet az is, ahol dolgozok éppen, ahol az irodám van, ahová nap mint nap bejárok. Persze ez már nem ugyanaz a ház, mert a felújításkor a homlokzat pőre váza maradt csupán a régi, mögé pedig egy teljesen új irodaházat építettek. De ez mégiscsak ugyanaz a hely, a keleti hosszúságnak és az északi szélességnek az a konkrét pontja, a gravitációs erővonalaknak éppen az a különös metszete, ahol annak idején, évszázada már a Pesti Hírlap szerkesztősége és kiadója működött, és ami valami titokzatos tömegvonzással egy helyre, a földfelszínnek éppen erre a néhány száz négyzetméteres pontjára, erre a budapesti saroktelekre hozta össze Adyt, Móricz Zsigmondot, Krúdyt, Kosztolányit és Márai Sándort…

Ady, Móricz és Krúdy… Az élet vagy a sors egészen furcsa körei ezek. Hiszem, hogy kell legyen benne valami sorsszerű, talán a csillagok ritka együttállása, talán valami más, még magam sem tudom. De abban biztos vagyok, hogy nem lehet csak a véletlen műve, hogy annak idején, a cívis városban a kis szerkesztőségi szobám ablaka éppen arra a szemközti házra nézett, ahol annak idején a Debreczen–Nagyváradi Értesítő szerkesztősége működött, két kiváló szer¬kesztővel, Adyval és Móriczcal, a söröző emeletén pedig, amelyiknek a diófás udvarára péntek délutánonként beültünk, egykor a fiatal Krúdy első szerkesztőségi szobája volt.

Magam sem tudom még, hogy ezeknek az épületeknek, a kő és habarcs körbefogta térfogatnak vagy az északi szélesség és a keleti hosszúság földrajzi koordinátákkal egészen pontosan meghatározható helyeinek a tömegvonzása teszi-e, vagy az örök bolygó Ady és Szindbád csillagának évszázadon túl is ható gravitációja az, ami a tér és az idő szövetén át is állandó erővel hatott és hat rám és az elmúlt huszonegynéhány évben bejárt útra. Jó tudni, hogy azokhoz a helyekhez lehetett és lehet valami kevéske közöm, amelyekhez nekik is közük volt egykoron.